Miteszünk és mitiszunk

Kényes téma, egyesek szerint hátnemmindegy, aztamiéppenvan, illetve amiszembejönaszupermarketben. Ha valaki másképp gondolja és igyekszik tudatosan, egészségesebben étkezni, azt különcnek tartják, legalábbis errefelé. Sokak szerint elsősorban pénzkérdés a táplálkozás, és azt gondolják, hogy a legolcsóbb akármit megveszik a boltban és ez a leggazdaságosabb, pedig nagyon sokszor nem így van. Nem akarok bírálni senkit, de ma rendesen kiakadtam, amikor a farsangi ovis megbeszélésen úgy “döntöttünk” – valójában én is, hiszen nem mondtam ellent – hogy a sütiket közösen, az üdítőt pedig mindenki vegye meg a saját gyerekének. Ugyanazt a márkájú cukrozott, szénsavas löttyöt. Igen, egyedülén közbeszólhattam volna, hogy a lányom sose itta meg a szénsavasat, sem víz, sem üdítő formájában, de csak mégjobban felhívtam volna magamra  a figyelmet, és azt nemszeretem(amúgy is felhívtam, hiszen az egyévesem kiabálva és sikítozva dobálta a játékokat szerteszét). Amúgy is több ünnepség volt, amikor csak az éngyerekem miatt kellett venni plusz egy szénsavmenteset, ha már üdítő. És ez csak egy példa a sok közül. Mégegyszer mondom, hogy nem akarok senkit sem bírálni, elítélni stb. Csak fura, hiszen olyan vidéken élünk, ahol megterem az eper, ribizli, az erdőben a málna, az áfonya, a szeder, ezekből nagyon finom házi szörpök készülnek és készítenek is sokan eladásra is. És ott, ahol régebben, még gyerekkoromban téli reggeleken szinte minden második háznál disznót vágtak, ma már inkább a szupermarketben szerzik be  a húst. Az oviban dobozos, bukarestben készült tejet kapnak a gyerekek, miközben sokkal közelebb, itt a Székelyföldön helyi termelők is készítenek zacskós vagy dobozos tejet is akár, vagy finom sajtokat, joghurtot is. És még jó, ha a saját termékeinket vesszük, de legtöbbször megnézzük azt a pár bani különbséget, és inkább megvesszük a másikat, a külföldit, vagy a bukarestit. De a legjobb az, amikor a férjem nemrég másik városban dolgozott pár napig, ott megkínálta a többieket házi, nálunk készült kolbásszal, amit mi töltöttünk, ezt egyszerűen nem hitték el… és ha elmondom, hogy szoktam pástétomot készíteni, nemcsak disznóvágáskor, hanem csak úgy, pl. csirkemájból és házi szalonnából, és ha kekszet esznek a gyerekek, az 90 százalékban nem bolti, hanem én készítem… és hogy mindez egyáltalán nem mindegy. Nem mindegy, hogy min nő fel a gyerek – margarinos vagy vajas kenyéren, és az a vicces, hogy lassan egyforma az áruk; csipszen vagy házi kaján, kólán vagy házi szörpön. Mert felnő mindenképp:) csak nem mindegy, milyen tartalékokkal rendelkezik…