Ma az orvosi rendelőben voltunk a fiammal, javul az állapota, de a doktornő visszarendelt, hogy eldöntse, kapjon-e még gyógyszert, vagy már anélkül is meggyógyul.
A váróterem zsúfolásig volt, és ahogy túljutottam az első mérgemen, hogy most megint összeszedünk valamit, figyelni kezdtem. Néha csak figyelek… Ott volt egy cigánylány a két kislányával, és az anyukájával, még egy anyuka a hathetesével, és persze két-három idősdemégnemöreg asszony. A két anyuka beszélgetett, a cigánylány mondta, hogy a nagyobbik lánya tejport evett, de a kicsi nem fogadja el, még szoptatja, “mert amúgyis jobb az anyatej”. Néztem a kislányt az ölében, olyan egyévesforma lehetett, szép, dundi arcocskája kicsattanóan egészséges. Az anyuka bement vele, mert szólították, a nagymama kint maradt és a két asszony neki is szegezte a kérdést, hogy “mit adtok enni teeee, hogy ilyen kövér?”, mire az mosolyogva “hát anyatejet!” Na erre kiakadtak, “méghogy anyatejet! hát olyan sovány az anyja, ugyan már, az anyatejhez egy jól megtermett anya kell! az anyatejtől különben sem lehet meghízni, az nem elég egy babának!” A nagymama csak mosolygott és vonogatta a vállát, láthatóan leszarta, hogy ki mit gondol, ő tudja, és kész. Sunyiban végignéztem magamon(mert a cigánylány, akit soványnak tituláltak, hozzám képest kövér volt:)))- vajon ha én mondanám, hogy a fiam anyatejen él elsősorban, engem is kinevetnének? talán ott és akkor nem, de ahogy kilépek az ajtón… Közben a lány kijött a kisbabájával a doktornőtől, tőle is megkérdezték, hogy mit ad neki, és tovább sopánkodtak, hogy miért hazudik, hát az anyatejtől még senki sem hízott meg.
Ha kívánhatnék karácsonyra, az lenne a kívánságom, hogy csupán egyetlenegy napra szabaduljon meg mindenki előítéleteitől… láthassa gyermeki, őszinte szemmel a világot, a másik embert. És ha kérdez, fogadja el a választ. És tudjon rácsodálkozni, hogy jé, ilyen is van…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: