Az ekcéma elég sok napunkat megkeserítette már.
Apor bőre a születésekor bár istenien puha és bársonyos volt, tele volt kicsi és nagy vörös foltokkal az arcán és a nyakán. Amikor megláttam szegénykémet majd elsírtam magam, és amikor a szokásos napi viziten a gyerekorvost megkérdeztem, hogy mi ez, és mit kell vagy kellene kezdeni vele közölte, hogy atópiás dermatitisz, és az égvilágon semmit nem kell csinálni vele, “majd elmúlik”. Persze, hogy amíg elmúlik, mi a teendő, hogy szegény kisbabának ne viszkessen, és ne legyen mindig foltos, arra már nem tért ki, ugyan miért is. Aztán hazajöttünk, a vörös foltok elmúltak, helyette a bőre a feje búbjától a kislábújjáig fel volt repedezve és néhol hámlott, annyira száraz volt. Egy-két hét múlva ez megszűnt, és azt hittem, hogy vége, pedig dehogy. Hathetes volt pontosan, amikor kezdett kiszáradni és pirossá válni a bőr az arcán, nyakán, pocakján… és sorra mindenütt. A háziorvosunk megerősítette, hogy ekcéma, és én azóta mindent elolvastam a témáról, próbálom minimalizálni a tüneteket, de elég kevés sikerrel. Locoid és Elocom kenőcsöket használunk a piros foltokra, és kaptunk egy homeopátiás kenőcsöt is hasonló cipőben járó baráttól(Halicar). Testápolásra használtam már körömvirágolajat, ugyanilyen krémet, sajnos nem ért sokat, most Locobase krémet használunk, ami tudom, hogy nem a legjobb, de még nem találtam helyette jobbat. Azon is gondolkodtam, hogy egyszerűen olivaolajjal fogom kenni a tünetmentes időszakokban. Most éppen – majdnem egy hónap után- a foltok elhalványodtak, de nem hiszem, hogy a kenőcsöktől. Kiiktattuk a babakekszet az étrendből, és két nap múlva nem volt pirosság. Nem tudom, hogy emiatt-e, kísérletezem, de nagyon gyanítom, hogy az étkezés a ludas(az enyém is, a csoki:(
