Sarolt világa

A sokatsíró kisbabából egy mosolybomba (majdnem)kisfiú lett… és hihetetlen, de már humora is van!

Az ekcéma elég sok napunkat megkeserítette már.

Apor bőre a születésekor bár istenien puha és bársonyos volt, tele volt kicsi és nagy vörös foltokkal az arcán és a nyakán. Amikor megláttam szegénykémet majd elsírtam magam, és amikor a szokásos napi viziten a gyerekorvost megkérdeztem, hogy mi ez, és mit kell vagy kellene kezdeni vele közölte, hogy atópiás dermatitisz, és az égvilágon semmit nem kell csinálni vele, “majd elmúlik”. Persze, hogy amíg elmúlik, mi a teendő, hogy szegény kisbabának ne viszkessen, és ne legyen mindig foltos, arra már nem tért ki, ugyan miért is. Aztán hazajöttünk,  a vörös foltok elmúltak, helyette a bőre a feje búbjától a kislábújjáig fel volt repedezve és néhol hámlott, annyira száraz volt. Egy-két hét múlva ez megszűnt, és azt hittem, hogy vége, pedig dehogy. Hathetes volt pontosan, amikor kezdett kiszáradni és pirossá válni a bőr az arcán, nyakán, pocakján… és sorra mindenütt. A háziorvosunk megerősítette, hogy ekcéma, és én azóta mindent elolvastam a témáról, próbálom minimalizálni a tüneteket, de elég kevés sikerrel. Locoid és Elocom kenőcsöket használunk a piros foltokra, és kaptunk egy homeopátiás kenőcsöt is hasonló cipőben járó baráttól(Halicar). Testápolásra használtam már körömvirágolajat, ugyanilyen krémet, sajnos nem ért sokat, most Locobase krémet használunk, ami tudom, hogy nem a legjobb, de még nem találtam helyette jobbat. Azon is gondolkodtam, hogy egyszerűen olivaolajjal fogom kenni a tünetmentes időszakokban. Most éppen – majdnem egy hónap után- a foltok elhalványodtak, de nem hiszem, hogy a kenőcsöktől. Kiiktattuk a babakekszet az étrendből, és két nap múlva nem volt pirosság. Nem tudom, hogy emiatt-e, kísérletezem, de nagyon gyanítom, hogy az étkezés a ludas(az enyém is, a csoki:(

A lehető leghülyébb ötlet volt tőlem a tegnap, hogy mindkét gyönyörű csemetémet magammal vigyem vásárolni, mivel általában úgy elfáradok egy ilyen akcióban, mintha egy napot keményen dolgoztam volna akármilyen nehéz munkát. Általában az egyiket mindig le szoktam passzolni ilyenkor, de most a Kicsinek éppen alvásideje volt, gondoltam, vele nem lesz gond, a Nagy pedig nagyon akart jönni és megígérte, hogy nem kér ötszázféle édességet, csak jöhessen(miért hittem ezt én el???)

Elindultunk, központi önkiszolgálós üzletbe babakocsistól be, gyorsan kiválasztom, ami kell, nagylány az édességesrészleg előtt megáll és bepakol négyfélét. Határozottan, de halkan próbálom tudatni vele, hogy pakolja ki, hagyjon benne EGYvalamit, mire a  csudanyugodt leányzó ordítani, visítani kezd(sose értettem, hogy lehet ilyen hirtelen hangulatot váltani), és próbál hatni rám, így: Anyukám (sose szólít így csak ha valamit akar) KÖNYÖRGÖM vedd meg ezeket nekem, most RÖGTÖN. A kasszáscsaj elkerekedett szemekkel figyel és amikor meglátja hogy tényleg csak egyvalami van édességféle a kosárban gondolom, hogy mit gondol rólam, és cukorkával kínálja a tomboló lányomat, mire őkirálylánysága még jobban visít, kikéri magának, hogy őt cukorkával kínálják, sose fogad el idegenektől semmit. A hisztijére a Kicsi is rázendít és így vonulunk végig a központon, hogy betérjünk egy másik üzletbe a vásárlást befejezendő. A Kicsit kiveszem a babakocsiból(kicsi üzletek, szinte sehová bevinni nem lehet babakocsit, az út szélén kint hagyni a gyereket nem az én műfajom, habár sokan csinálják), ő elhallgat, a Nagy még mindig bömböl, csak akkor nyugszik le, amikor egy nő rászól a boltban(amelyik kb 25nm, ezren vannak benne, plusz a polcok az áruval), hogy “egyilyenszépkislánymiértsír”. Amikor meglátják hogy babával vagyok, lesajnáló vagy háborodott tekintetek vegyesen. Miért nem hagyja otthon, vagy ha már elhozta, a babakocsiban? – olvasom a szemekből, és próbálok arra koncentrálni, hogy mit kell vennem, közben mindenki minket vizslat és várja, hogy mit vásárolunk. Gyerek kalimpál a kezemben, mindent meg akar fogni, és meg is fog egy 5l-es műanyag vödör tepertőt(nincs befedve) és mire észbe kapok, a vödör tartalma a földön. Az én hét hónaposom akit általában kicsinek és vékonykának látok félkézzel lekapta a vödröt a pultról, nekem pedig olyan kacaghatnékom van, pedig szedegetnem kéne, ami leesett. Kiszolgáló személyzet kilépik a pult mögül, és miközben azt mormogja, hogy semmibaj, egy nájlonkesztyűvel a kezén visszapakolja a kaját a vödörbe és mintha mise történt volna, visszateszi oda, ahol volt. Indulok és harmadszor kérek elnézést. A kicsi ficánkol a kezemben és mosolyog. Becsukjuk az ajtót a Naggyal összenézünk és elnevetjük magunkat.

Mindenesetre a bevásárlást egy ideig Apára bízzuk…

Újabb mérföldkő… négykézlábra áll és előre-hátra hintázik, gyorsan:) ha épp a kiságyban van, ami ritka, jól beveri a fejét…

Még most is többet vagyunk kint, mint idebent, egész nap egy puha pokrócon gyakorlatozik a napsütésben, félárnyékban. Sokat eszik, majdnem duplájára növeltem az adagját a napokban, de lehet, hogy még így is enne… Sokat szopizik, sokszor. Kellene már a kanál naponta háromszor is, csak tejterméket nem merek még adni, a szuperegészséges 5 gabonaféléből álló papit nem eszi meg, mint ahogy nem kell a gríz, a kukoricadara sem. Egyedüli a rizs, amivel sűrithetek, és a babakeksz, szóval nem túl nagy a változatosság… Szívesen eszi a húst, bármilyen zöldséget, gyümölcsöt.

Erre a hónapra is jutott orvoslátogatás, gombás fertőzés van a szájában és a popsiján, rózsamézzel és clotrimazol kenőccsel kezeljük.

Fogacskák még sehol, bár a tegnapi is egy álmatlan, nyűglődős éjszaka volt.

Sokat kacag, lassan elfeledteti velünk a hosszansírt napokat:)))