Fekszünk az ágyon, én Aport etetem, Sarolt kicsit arrébb, a szeme már csukódik le, de folyamatosan csak beszél, beszél:
– Anya! Engem is ölelj meg, nem szeretsz?
– Aport elaltatom és aztán te következel…
– De nem, most! Én miért vagyok kitéve? Nem szeretsz? Anya, leveszem a párnáról a huzatot!
– Ne vedd le!
– De miért? Ha leveszem, akkor is szeretsz? Nem is szeretsz! Mikor megyünk csillagnézőbe?(megígértem, hogy ha délután alszik, kimegyünk késő este csillagokat nézni, de két hete nem aludt egyetlen délután sem, hiába próbálkoztunk) Pedig ma Dédiéknél aludtam(hazugság). Akarok csillagnézőbe menni! (Két mp csend) ANya! Éhes vagyok, most vacsoráztam, de éhes vagyok! De miért kell reggel korán kelni? De én nem akarok aludni, éhes vagyok! Takarjál be.
– Meleg van nagyon, nem kell takaró…
– De én tudom, hogy mi a jó nekem, kell takaró… Anya szeretsz? (mindannyiszor elmondom, hogy nagyonnagyon szeretem, és nincs kihagyva semmiből, csak a Kicsivel sokkal többet kell foglalkozni… tudja, de mégsem bírja elviselni… pedig imádja a tesóját)
Már csukott szemmel: – ANya de én nem fogok elaludni….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: