Van néhány elvem a hozzátáplálással kapcsolatban, ezért mindenkitől megkapom úton-útfélen, mert valahogy ez a téma mindenkinek olyan testhezálló, mindenki tudja, hogy mit kell ennie egy babának. Én pedig úgy gondolom, hogy én tudom, hogy az enyémnek mit kell ennie, mit akarok adni neki. Ezért néha furcsán néznek rám, “öthónapos és még mindig szopik csak?” , “teát sem kap, se vizet?” , ” tejbegrízet evett már?”, “jó, jó, barack, de cukrot tettél bele?”, de a legeslegjobb, hogy az almába kekszet kell tenni, mert a gyümölcs nem étel, és különben is az almának nincs is íze…
Én pedig éppen azt szeretném, hogy mindennek a természetes, egyszerű és egyedi ízét ismerje meg, egy olyan tempóban, amit a gyomra, az emésztőrendszere is követni tud… Nehéz lesz, mert farkasétvágya van, két hete kezdtem adni neki gyümölcsöt, és ma már naponta kétszer adom, egy nagy almának a felét egyszerre bepakolja, valamint két barack húsát simán megeszi egyszerre. Tápszerrel is próbálkoztam, mivel néhány napja nagyon sírt és nem akart szopizni, de egyáltalán meg sem kóstolta. Elindultunk egy úton, remélem, sikerül, hogy azt és akkor adjam neki, amikor neki is jó…. mert fontosnak tartom, hogy mi kerül a kis pocakba az első hónapokban, és bár tudálékosnak tartanak emiatt sokan, de úgy gondolom, ezzel alapozzuk meg a későbbi táplálkozási szokásokat, és talán a van étvágya/nincs étvágya témakörnek is van köze ehhez.
