Sarolt világa

Anya! Hogy készítik a laskát? S hát a vajat? Miért csomagolják be? De Anya, hogy működik az internet???

Tegnap este mondom neki:

– Sarolt rakd el a játékaidat!

– Jaj, nem! Olyan fáradt vagyok, azt akarod-e, hogy meghaljak???

Van néhány elvem a hozzátáplálással kapcsolatban, ezért mindenkitől megkapom úton-útfélen, mert valahogy ez a téma mindenkinek olyan testhezálló, mindenki tudja, hogy mit kell ennie egy babának. Én pedig úgy gondolom, hogy én tudom, hogy az enyémnek mit kell ennie, mit akarok adni neki. Ezért néha furcsán néznek rám, “öthónapos és még mindig szopik csak?” , “teát sem kap, se vizet?” , ” tejbegrízet evett már?”, “jó, jó, barack, de cukrot tettél bele?”, de a legeslegjobb, hogy az almába kekszet kell tenni, mert a gyümölcs nem étel, és különben is az almának nincs is íze…

Én pedig éppen azt szeretném, hogy mindennek a természetes, egyszerű és egyedi ízét ismerje meg, egy olyan tempóban, amit a gyomra, az emésztőrendszere is követni tud… Nehéz lesz, mert farkasétvágya van, két hete kezdtem adni neki gyümölcsöt, és ma már naponta kétszer adom, egy nagy almának a felét egyszerre bepakolja, valamint két barack húsát simán megeszi egyszerre. Tápszerrel is próbálkoztam, mivel néhány napja nagyon sírt és nem akart szopizni, de egyáltalán meg sem kóstolta. Elindultunk egy úton, remélem, sikerül, hogy azt és akkor adjam neki, amikor neki is jó…. mert fontosnak tartom, hogy mi kerül a kis pocakba az első hónapokban, és bár tudálékosnak tartanak emiatt sokan, de úgy gondolom, ezzel alapozzuk meg a későbbi táplálkozási szokásokat, és talán a van étvágya/nincs étvágya témakörnek is van köze ehhez.

Fekszünk az ágyon, én Aport etetem, Sarolt kicsit arrébb, a szeme már csukódik le, de folyamatosan csak beszél, beszél:

– Anya! Engem is ölelj meg, nem szeretsz?

– Aport elaltatom és aztán te következel…

– De nem, most! Én miért vagyok kitéve? Nem szeretsz? Anya, leveszem a párnáról a huzatot!

– Ne vedd le!

– De miért? Ha leveszem, akkor is szeretsz? Nem is szeretsz! Mikor megyünk csillagnézőbe?(megígértem, hogy ha délután alszik, kimegyünk késő este csillagokat nézni, de két hete nem aludt egyetlen délután sem, hiába próbálkoztunk) Pedig ma Dédiéknél aludtam(hazugság). Akarok csillagnézőbe menni! (Két mp csend) ANya! Éhes vagyok, most vacsoráztam, de éhes vagyok! De miért kell reggel korán kelni? De én nem akarok aludni, éhes vagyok! Takarjál be.

– Meleg van nagyon, nem kell takaró…

– De én tudom, hogy mi a jó nekem, kell takaró… Anya szeretsz? (mindannyiszor elmondom, hogy nagyonnagyon szeretem, és nincs kihagyva semmiből, csak a Kicsivel sokkal többet kell foglalkozni… tudja, de mégsem bírja elviselni… pedig imádja a tesóját)

Már csukott szemmel: – ANya de én nem fogok elaludni….

Öthónapos lett. Még mindig nem tudom, hány kiló, mert még nem kapott oltást, de:

– forgolódik mindenfelé

– hason maga alá húzza a lábait, és felemeli a fenekét, sőt még oldalra is dobálja:)))

– kacag hangosan

– imádja a zenét, kezelába jár, sikongat

– imádja a hasára adott puszikat

– ha simogatom az arcát, tuti elalszik

– egy hete kap barackot, almát és lelkesen falja, cuppogtat, ha meglátja a kanalat

– szereti ahogy forgatjuk neki a mesekönyvet

– egyre hosszabbak a szempillái, és a haja

– befalja a lábujjait és rágja is

– nagyon szeretem:)))

Az “öltözékenyt” Ő választotta ekkor is, mint ahogy minden reggel ő válogatja össze a ruháit(hogy aztán naponta többször átöltözzön). A csokrot is Ő maga szedte a kertből, mindig nagyon ízléses, szép virágcsokrokat készít, most pedig teljes volt az összhang..

.

Mindjárt öthónapos, ezt alig bírom elhinni. És azt is, hogy megfogadtam magamnak, minden hónapban összegzek itt, de egyszerűen nincs rá időm. Pedig milyen jó később újraolvasni…

Pedig változott, sokat. Naponta változik, most már tényleg egyre kevesebbet sír, de amikor igen, akkor nagyon:( Mindenkire mosolyog, az ismerős arcoknak pedig már kézzel-lábbal kalimpál, szinte ugrál, hogy hé, figyelj, beszélj hozzám. Mert ez a legeslegfontosabb neki, hogy beszéljen valaki hozzá állandóan és ő válaszolni tudjon a rekedtes férfihangján:) igyhát Sarolt emberére talált, mert ugye ő imád beszélni, úgyhogy mostmár hosszú percekig elszórakoztatják egymást. Sarolt reggeli ébredés után agyonpuszilgatja a “kiskirályfit” ahogy ő nevezi. A Kiskirályfi pedig egyáltalán nem tiltakozik:))) Egyre jobban megismerjük, és ez mindenkinek jó.

A napirendje most is eléggé kötött, ő alakította/alakítja. Éjszaka egyszer ébred szopizni, hajnalban kel fél 6-fél 7 között(nekem ez hajnalok hajnala). Újra szopizik, majd 10-11 között elálmosodik, félórás alvás előtt vagy után ismét evés. Alig félórát van ébren, utána egy hosszabb alvás következik, majd délután 4 körül a következő. Néha 8 körül is elalszik egy húsz percre, ennek függvényében 10 és 11 között alszik el. Imádja kint a faleveleket bámulni akár a babakocsiból(5 perc után elfogy a türelme), akár a plédről. Sokat van kézben, de néha kifejezetten kéri, hogy tegyük le, úgy hátrafeszíti magát, hogy lehetetlen tartani. A napokban hátról hasra is kezdett forogni, és valami kúszásfélét kezdett el, hátrafele:) Szopizáskor csípked iszonyatosan és rúg teljes erejéből, néha úgy érzem feladom… de aztán mégsem.

Tegnapelőtt kapott először egy icipici barackpépet, ma ismét. Újból elcsodálkozom, hogy milyen keveset tud az elején megenni, ebből mikor lesz nagyobb adag, “rendes” evés?

Újabban szereti, ha valahová megyünk, a tömeg bámulása nagyon elszórakoztatja, mosolyog az emberekre, nagyon figyel a zajokra. Szereti, egyenesen imádja, ha a hasát puszilgatjuk. És tesszük is nagyon gyakran, mert egyszerűen imádnivaló:)))