Pokoli 3 héten vagyunk túl, és remélem, hogy tényleg vége van. Húsvét előtt pár nappal kezdődött, Sarolt szeme begyulladt, kapott szemcseppet, és szépen gyógyult, de ő egyre rosszabbul lett. Kezdődött az ő szokásos száraz köhögése, láz, majd Apor is csatlakozott, 40 fokos lázzal rohantunk vele az ügyeletre húsvétvasárnap. A két gyerek egyszerre volt beteg, de nagyon. Emillel ketten 24 órában orrot szívtunk, vigasztaltunk, lázat mértünk óránként, gyógyszert adagoltunk, hordoztunk, simogattunk, nem ettünk, nem kávéztunk, nem csináltunk semmi egyebet 3 napig csak ezt. És ha még lett is volna eredménye, de gyógyulásról nem beszélhettünk. az ügyeleten mandulagyulladást állapítottak meg Saroltnál, a szörnyű száraz köhögést részben a köptető okozta. Hazajöttünk egy halom gyógyszerrel, Apor kicsit jobban lett, aztán megint rosszabbul, Sarolt nem javult. Hat napig feküdt az ágyban, szinte egész nap aludt, amikor ébren volt, köhögött, nem evett, a láza két hét után ment le csak. Ilyen betegnek akkor sem láttam, amikor tavaly tüdőgyulladása volt. A szeme alatt szörnyű karikák, sápadt beesett arc, és pár nap alatt annyira lefogyott… És ahogy jobban lett, jöttek az emésztési problémák, hányinger, hasmenés, ami miatt megint pár napig feküdt… Apor talán az anyatejnek köszönhetően feleannyi időt volt beteg, persze nagyon nyűgös a láz miatt, és az orra annyira folyt, hogy nem győztük törölni. A szeme neki is begyulladt, szegénykém reggel ki sem tudta nyitni.
Most a gyógyulás útján vagyunk. Sarolt újra beszél és játszik. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen földöntúli boldogság látni, ahogy a gyermekem megeszik egy egész almát, vagy egy szelet csokit. Most eszik. És mosolyog. A szeme alól eltűntek a karikák, csak a sápadtság maradt. Ismét huncutkodik. És én annyira boldog vagyok:))))
