Még mindig központi téma nálunk az öltözködés, és legtöbbször nem én hozom szóba:) az az érdekes, hogy nemcsak öltözni szeret, hanem beszélni is szeret róla… képes hosszú percekig agyalni, hogy egy közeli vagy távoli eseményre(lagzi, évzáró stb) mit vesz fel majd. Vagy hogy milyen ruhát kell föltétlenül megvenni legközelebb… na itt nagyon hosszú a lista… Újabban már Apor ruháit is előkészíti, vagy szól, hogy mit kellene feladnom az öccsére:) Néha alig tudom megállni röhögés nélkül, máskor pedig felbőszít. Próbálom tartani egy egészséges mederben ezt az egész mániát, például nem veszek neki mindenféle csillogós cuccokat(a mamák úgyis vesznek, az épp elég), próbálom kerülni a kínai áruval feltöltött üzleteket, de hát szinte csak ilyen van… az a néhány, ahol minőségről is lehetne beszélni, horrordrága. Marad a turkáló, ami nem baj, néha teljesen új dolgok is beszerezhetők, és főként egyediek. De cipő, fehérnemű csakis új jöhet, még ha gagyi akkor is. A minap zoknit vásároltunk és majd földhöz verte magát egy HannahMontana baseball-sapkáért. Borzalmas volt maga a sapka, nemcsak a róla vigyorgó idétlen szőkeség miatt, hanem mert úgy elszabják ezeket a baseball-sapikat, hogy egy gyerekfejen sem mutatnak jól, és amúgy is utálom az ilyen sapikat. Vastag, műanyagos melegben nem jó, hidegben pedig nem védi a fület, akkor minek? Az eladónő előtt elmagyaráztam neki(legalább háromszor), hogy mennyire ízléstelen ez a sapi, és akkor sem fogom megvenni, hogyha valamelyik ovistársának is van. A csaj nézett szúrósan:( Aztán itthon elpanaszolta Mamának, hogy nem vettem meg a “hamontánás” sapkát, és ők ketten megegyeztek, hogy a falunapos vásáron vesznek egy olyat, ami Anyának is tetszik. Hát így.
Aztán továbbra is ott vannak a “ruháskodós” napszakok, általában este előveszi a legszebbeket, az ünnepieket is, és öltözik vég nélkül. Imádja a kiegészítőket is, a harisnyát, cipőt, ékszereket. Azt mondja, lehet, hogy divattervező lesz, és akkor mindenképpen tőle vásároljak!
