Az én fiam, hogyha nekikezd valaminek, azt ezerrel csinálja. Alig pattant ki a két első őrlőfoga, rögtön egy bal oldali szemfogat is növesztett. Nem csoda, hogy patakokban folyik a nyála, éjszaka ébred és még mindig taknyos. És hogy milyen hétköznapokat élünk vele mostanság, az se semmi. Akaratos, de nagyon, kiabál, földreveti magát, sír, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő szeretné. S ha ennyivel nem ér célt, abba a fajta sírásba kezd, amitől elkékül és nem vesz levegőt. Erre van egy szép kifejezés, indulatgörcs, de sokan csak hisztiként ismerik. Olvasgattam róla, mert anno Sarolt is ilyen volt, de azt hiszem, nála nem fordult elő az, hogy hatszor egymásután fújtam rá, amikor végre levegőt vett. Teljesen fekete volt már az arca, még leírni is ijesztő. Az orvosunk azt mondja, le kell önteni vízzel. Legtöbb helyen azt olvasom, levegőt kell fújni rá, a sógornőméknek azt tanácsolta az orvos, hogy a hátgerincét kell maszírozni. Igazodjon el az ember a sokféle javaslat között. Próbálkozni kell, de legjobb elkerülni az ilyen helyzeteket, magyarán folyton a kedvében járni a kis rabszolgatartónak. Aki nemcsak itthon harcolja ki a figyelmet magának… Hét elején bőrgyógyászhoz mentünk, és nagyon hosszúnak tűnt a várakozási idő, sokan voltak előttünk. Hiába vittem neki ennivalót, játékot, hiába volt extra pihent, miután fölborított két széket és egy kisasztalt a váróban, összemaszatolta az ablakot, lecsavarta a fűtést, iszonyú sírásba kezdett. Kijött a nővérke és rögtön beszólított:) De megcsinálja ugyanezt a boltban, postán, bárhol, ahová kénytelen vagyok alkalomadtán magammal vinni. Hát így vagyunk…
DivatMacám
Még mindig központi téma nálunk az öltözködés, és legtöbbször nem én hozom szóba:) az az érdekes, hogy nemcsak öltözni szeret, hanem beszélni is szeret róla… képes hosszú percekig agyalni, hogy egy közeli vagy távoli eseményre(lagzi, évzáró stb) mit vesz fel majd. Vagy hogy milyen ruhát kell föltétlenül megvenni legközelebb… na itt nagyon hosszú a lista… Újabban már Apor ruháit is előkészíti, vagy szól, hogy mit kellene feladnom az öccsére:) Néha alig tudom megállni röhögés nélkül, máskor pedig felbőszít. Próbálom tartani egy egészséges mederben ezt az egész mániát, például nem veszek neki mindenféle csillogós cuccokat(a mamák úgyis vesznek, az épp elég), próbálom kerülni a kínai áruval feltöltött üzleteket, de hát szinte csak ilyen van… az a néhány, ahol minőségről is lehetne beszélni, horrordrága. Marad a turkáló, ami nem baj, néha teljesen új dolgok is beszerezhetők, és főként egyediek. De cipő, fehérnemű csakis új jöhet, még ha gagyi akkor is. A minap zoknit vásároltunk és majd földhöz verte magát egy HannahMontana baseball-sapkáért. Borzalmas volt maga a sapka, nemcsak a róla vigyorgó idétlen szőkeség miatt, hanem mert úgy elszabják ezeket a baseball-sapikat, hogy egy gyerekfejen sem mutatnak jól, és amúgy is utálom az ilyen sapikat. Vastag, műanyagos melegben nem jó, hidegben pedig nem védi a fület, akkor minek? Az eladónő előtt elmagyaráztam neki(legalább háromszor), hogy mennyire ízléstelen ez a sapi, és akkor sem fogom megvenni, hogyha valamelyik ovistársának is van. A csaj nézett szúrósan:( Aztán itthon elpanaszolta Mamának, hogy nem vettem meg a “hamontánás” sapkát, és ők ketten megegyeztek, hogy a falunapos vásáron vesznek egy olyat, ami Anyának is tetszik. Hát így.
Aztán továbbra is ott vannak a “ruháskodós” napszakok, általában este előveszi a legszebbeket, az ünnepieket is, és öltözik vég nélkül. Imádja a kiegészítőket is, a harisnyát, cipőt, ékszereket. Azt mondja, lehet, hogy divattervező lesz, és akkor mindenképpen tőle vásároljak!
Májusi újdonságaink:)
Az elmúlt hónap sem az írásról szólt… az utóbbi hetekben szinte 24 órában enyémek voltak a gyerkőcök, úgyhogy örültem, ha este gyors fürdés és vacsora után tízkor már aludtak. Aztán fogtam a házimunkának… Ráadásul május végén Apor a fogzás összes létező tünetét produkálta egyszerre: hőemelkedés két napig, extrasok éjszakai ébredés, nyűglődés vég nélkül, taknyolás(még mindig…), nyáladzás, étvágytalanság. Most már jobb a helyzet kicsivel, és kinn van felül az első két őrlő fogacska:)))
A hónap abszolút újdonságai, hogy a nagylány két keréken, a fiú pedig egyedül két lábon közlekedik… ez utóbbi még csak hívásra és csak pusziért, de már ez is valami… Fotó sajnos még nem készült róla.
