Kedden voltunk vizsgálaton, szó szerint tiszta ideg voltam a tízpercnyi várakozás alatt és amikor beléptünk a pirinyó rendelőbe, azt éreztem, hogy forog velem minden. Összeszedtem magam, Aport derékig levetkőztettem a vizsgálathoz, persze ott volt Apa is, nélküle hogy is lehetne végigcsinálni? Az én sajtkukac fiam sosemlátott nyugis formáját hozta, és édesdeden elkacarászott az asszisztensnővel, aki különböző játékokat adott a kezébe, vagy mutogatott neki és folyamatosan beszélt hozzá. Közben a doktornő először meghallgatta, majd uh-t készített egy jó húsz percig, persze semmit nem mondott, és én már azt hittem, baj van. Végül abbahagyta, és azt mondta, nincs semmi baj a fiammal, egészséges szíve van, nem szívbeteg, és egy év múlva újra megnézi, mert mindenkit visszahív, hogy lássa a fejlődést. Pont. Azt hitte, hogy én ennyivel megelégszem, pedig nem. Lehet, hogy ha nem olvasok el mindent, amit csak találok a neten a szívzörejről, akkor kielégítő lett volna a válasz, de így nem. Mondtam is, hogy akkor mitől van a zörej, lyukas a szíve, mi a gond vele? Miután figyelmeztetett kedvesen, hogy nem kell mindenféléket összeolvasni a neten(de hát szükségem van az információra, na), elmondta, hogy a szívzörej a sztetoszkóppal hallatszik. Az uh viszont nem mutat ki semmilyen rendellenességet, nincs “lyuk” a szívecskéjén, “a helyén van minden”, a szívhang jó. Nyugodjak meg végre, és ha már ennyire parázok nem vár egy évet, 9 hónap múlva újra megnézi. Közben Apor folyamatosan vigyorog a szőke asszisztensnőre, bújócskát játszik vele, és én még mindig nem tudom elhinni. Szép kis szíve van, és sosem lesz vele semmi baj.
