Valahogy még sosem sikerült olyan igazi boldoggyereknapot megélnünk… Tegnap az oviból ragyogva jött haza apró kis ajándékokkal és elmesélte, hogy volt aszfaltrajzolás, ugróverseny és hogy milyen jó volt. Aztán délután szerettünk volna elmenni a nagy, zsibongós, koncertes-vattacukros gyereknapra de nagyon-nagyon hideg lett és zuhogott az eső. Ma délelőtt a Művelődési Házban volt egy kicsi, rövid gyereknapozás rajzolással, mesefilmmel, arcfestéssel. És én újra megtanultam, hogy mennyire érzékeny ez a néha nagyhangú, nagyon önálló kicsilány. Legalább félóra kellett, amíg annyira felengedett, hogy leüljön rajzolni, aztán amikor két percre eltűntem a hátától, hogy megnézzem a Kicsit, sírva fakadt, pedig szóltam… Végül nagy áttörés volt, hogy megengedte, hogy tündért fessenek az arcára, és végül jókedvvel jöttünk haza:)
