Sarolt világa

– Miért vagyunk emberek, ANya? Én kislánymadár akarok lenni!

– Add oda a melleidet Apának, hogy etesse Aport, te menjél a kórházba és szüljél ikreket!

– Amikor Apor megnő én nem akarom, hogy más nővel legyen, csak velünk!

… 6 hetes terhes voltam, iszonyatos alhasi fájdalmakkal küzdöttem, időpontom a nőgyógyászhoz csak 2 héttel későbbre volt. Felfázást diagnosztizáltam magamon, amit a családorvos is megerősített, ab-t írt fel, amit nem váltottam ki, mert féltettem a kis életet a szívem alatt. Valami gyógynövényes izét szedtem, nem ért túl sokat, és amikor már a falra másztam, annyira fájt, bevettem sírva egy szem fájdalomcsillapítót. Nagyon féltünk, majdnem biztosak voltunk benne, hogy elveszítjük, de azért annyira reménykedtünk, amennyire csak egy szülő reménykedhet… Meglett az eredménye:))) Olyan furcsa visszagondolni, és olyan jó érzés, hogy itt van velünk…

Stílusosan egy torokgyulladással fejezzük be az első ovis évet, és úgy érzem, a számvetésnek is ideje van… Annak ellenére, hogy nem szűkölködtünk a betegségekben, hamar eltelt, olyan, mintha tegnap lett volna, hogy sugárzó arccal, “mindenkit szeretek” felkiáltással oviba indult az elsőszülöttem. Azt hitte, tudja, hogy mi vár rá, pedig dehogy… nagy öröm volt, és talán kicsit számítottam is rá, hogy nem lesz különösebb gond a beszoktatással, de azután igen… Az első egy hónap után kezdődött a betegeskedés, télen sokat hiányzott, és aztán jöttek az “utálom az ovit”-kezdetű reggelek, hiszen nagyon kiesett a kerékvágásból, nem tudta, mit kezdjen magával ott.  Aztán ez is elmúlt… barátai vannak, élményei és úgy érzem, sokat fejlődött ott, megismerte a csapatmunkát, de az öntörvényűségéből sem veszített. Az óvónéni szerint öntudatos, nagyon tud szervezni, szófogadó(!!!!) és pikkpakk rendreutasít, kijavít mindenkit.

Most ismét beteg, begyulladt a torka, a mandulája, de ennek ellenére remek az étvágya és ugyanúgy üvöltözik és sikoltozik az udvaron, mint máskor. Éjszaka lázas és köhög. Nehéz nála felismerni és komolyan venni a betegséget, mert hihetetlenül küzd ellene, és legfeljebb a szokásosnál több hiszti lesz gyanús. Most is csak a magas láz volt a figyelmeztető, amúgy senki meg nem mondhatta volna, hogy ab-t kell szednie, hogy tényleg beteg. Azért hogyha jobban lesz, még legalább egy napot viszem, mert aztán három hónapig vakáció.

Valahogy még sosem sikerült olyan igazi boldoggyereknapot megélnünk… Tegnap az oviból ragyogva jött haza apró kis ajándékokkal és elmesélte, hogy volt aszfaltrajzolás, ugróverseny és hogy milyen jó volt. Aztán délután szerettünk volna elmenni a nagy, zsibongós, koncertes-vattacukros gyereknapra de nagyon-nagyon hideg lett és zuhogott az eső. Ma délelőtt a Művelődési Házban volt egy kicsi, rövid gyereknapozás rajzolással, mesefilmmel, arcfestéssel. És én újra megtanultam, hogy mennyire érzékeny ez a néha nagyhangú, nagyon önálló kicsilány. Legalább félóra kellett, amíg annyira felengedett, hogy leüljön rajzolni, aztán amikor két percre eltűntem a hátától, hogy megnézzem a Kicsit, sírva fakadt, pedig szóltam… Végül nagy áttörés volt, hogy megengedte, hogy tündért fessenek az arcára, és végül jókedvvel jöttünk haza:)