Az este lefeküdtünk, szorosan egymás mellé, befelé fordult, pedig máskor még jó ideig hancúrozni szokott, meg mesélni nekem. Kérdezem tőle: mesélsz valamit?
Most nem, Anya, olyan fáradt vagyok, aludjunk!
Tegnap délután csak Apáról beszéltünk, hogy miért nem szereti az esőernyőt, hogy mikor jön haza, hogy mit csinálhat éppen most, aztán Sarolt kijelentette, hogy addig nem fürdik többé, amíg Apa haza nem jön, “mert holnap este jön, és akkor megfürdet, és Te ne fürdessél meg!”
Mondom Neki, hogy rossz vagy, mire ezt feleli: “nem biztos…”
Sokat ül az ölembe mostanság, és amikor hazaérek, kitárt karokkal fogad, és sokszor játssza “kicsi baba vagyok”, olyankor meg kell itatni, és ölbe venni… szeretem ezt a nosztalgiát, hiszen nemsokára három éves, régen kinőtt már a babakorból…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: