… ezekről akarok írni. Nem tudok egy pozitív hangú élménybeszámolót produkálni, pedig elég sok okom lenne rá. Csak egyvalami miatt nem, és ez egy kullancs, amit vasárnap délben szedtem le Sarolt lábáról, teljesen épen, de mégiscsak egy kullancs volt, a fene egye meg. Kirándulni voltunk a Csudálón, bőrig ázva érkeztünk, és már ettől kiakadtam kicsit, hiszen esőben-sárban erdei ösvényen gyalogoltunk majd’ egy órát. De úgy tűnt, a szervezetünk bírja a gyűrődést, és a szombat délután és vasárnap délelőtt nagyon kellemes volt, jó volt látni, ahogy Sarolt feltalálja magát a gyerekek között, talán még túlságosan is… De a kullancsokkal nem számoltam… néhány perce váltunk meg a harisnyától, és már meg is jelent a térdhajlatában egy mákszemnyi bogár. Nagyon időben vettem le… de azért mégis megcsípte.
A csípés azóta elhalványodott, de az utóbbi napjaim szinte folyamatos rettegésben teltek. Mert ugye, ha az embernek nincs orvos ismerőse(és a gyermeke mindig olyankor produkál betegséget, amikor hétvége, adott esetben hosszú hétvége van), akkor mit tesz? Az internetet hívja segítségül, pedig tudja, hogy egymásnak ellentmondó információk halmaza van jelen, és lehetetlen eldönteni melyik helyénvaló. Nem először történik, hogy remegő lábakkal, kétségbeesve állok fel a székről egy-egy ilyen netezés után, és mindannyiszor elhatározom, hogy soha többé nem használom ilyen célra a világhálót.
Ma orvosnál voltunk, a csípés helye már alig látszik, a doktornőnk is megerősítette, hogy a kullancs egyetlen darabkája sem maradt a bőrben. Saját megnyugvásunkra elvégeztethetünk 6 hét múlva egy vértesztet, amely kimutatja(állítólag), ha netán baj lenne. Az egy éves lappangási idővel, meg a két hetes immunválasszal nincs mit kezdjek… ahányszor eszembe jut, mindig elkezdek rettegni, de remélem, elfelejtjük… és nem egy év múlva.
A kirándulás azért nagyon jó volt, Zsuzsiék, Kingáék nagyon köszönjük az élményeket!
Képek hamarosan… ha kicsit helyrejövök és minden rendben lesz…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: