Idén nem volt igazi gyermeknapunk. Sarolt lázasan, taknyosan itthon volt, én pedig dolgoztam, reggeltől estig. Épp aznap. Éppen gyermeknapon, mert éppen gyermeknapot szerveztünk. Soha többé ilyen napot nem szeretnék. Pedig jól sikerült a rendezvény, de nekem teljesen mást jelentett. Aztán hétvégén bepótoltuk persze, egész végig együtt voltunk, de azért a hiányérzet megmaradt, és az elveszett időt bepótolni sosem lehet… De azért ma gyermekkoncerten voltunk, csak mi ketten, bringával. Gryllus Vilmos és Kaláka dalokat énekeltünk, felismerte a katicabogarat, a tavaszi szélt, a bohócosat… én meg örültem… még akkor is, amikor láttam, hogy majdnem az összes gyerek tapsol, ő pedig még azért sem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: