Sarolt világa

… a 2014/es esztendő. Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy sikerül valamit megőriznünk ebből a hangulatból, ezekből az illatokból, ízekből (fenyőillat, sült szalonna, hmmm) ebből az igaz világból. Láttunk zergéket, igaz, nem volt könnyű kilépnem a szikla szélére, de tudom, hogy egyszer majd szorongás nélkül is sikerülni fog. Ha elég sokszor megpróbálom… Csodás volt… de hazajönni is a két gyerkőchöz, annak ellenére, hogy hisztiznek, veszekednek azóta is:(

Boldog újesztendőt, csodás élményeket, hitet, bátorságot és sok szerencsét mindenkinek!

Immár harmadik éve, hogy ott vagyunk a Mikulás érkezéskor, hogyha hideg van, akkor is, ott várjuk a csodát mindannyian a színpad előtt, idén immár négyen. Most más volt, nem onnan jött, ahonnan vártuk… Szent Miklós püspök érkezett és a szeretetről, az elfogadásról, a megbocsátásról beszélt. Röviden, a gyerekeknek is érthető nyelven. Aztán öt kívánságmécsest engedett fel az égbe az angyalokhoz, s a hatodik mindenkinek az egyéni kívánsága volt. Ha már teljesült, ugye elmondhatom? Másnapra időpontunk volt a kardiológushoz, hogy ismét megnézze Apor szívét. Egészségesnek találta… nem kell többé vizsgálatra mennünk.

Boldog vagyok:)))

Tegnap este két szívet rajzolt a lányom, az egyiket az apjának, a másikat nekem, s amit nekem rajzolt jelentősen nagyobb lett, mint a másik. így magyarázta meg, anélkül, hogy kérdeztem volna:

– Apát is ugyanúgy szeretem, mint téged, csak tudod, Anya, te voltál az első, akivel találkoztam, miután megszülettem!

Azt hittük, hogy sokkal lassúbb a beszédfejlődése, mint a tesójának, de tévedtünk:) Ha lassabban is indult, behozta a lemaradást, az biztos. Nagyon sok szót mond utánunk, és míg Sarolt(ha akarom, ha nem, hasonlítgatok…) a szavak elejét mondta ki inkább, Ő a végére helyezi a hangsúlyt, hogyha mássalhangzó van a végén, azt nagyon megnyomja, még ha mást is mond helyette. Tisztán mondja a s, sz, c, ny, j hangokat, nagyon édes ahogy formálja a kis száját.

És már vannak vicces beszólásai is, bizony:)

Tegnap este először kapott kakaót, és az első korty után csillogó szemmel kiáltott fel: cici!

De már mondja azt is, hogy baba üdesss(bármit csinál), ha valamit elront, szétszed(gyakran), akkor etöte(eltörte) Apoj, de vannak ilyen szavai is, hogy idesüss, menjél, menjél(az ajtóban áll és kiabál, ha én még nem vagyok kész), kéri naponta többször a nyocit(csoki), lefekvéskor a mumit(cumi), induláskor a picőt(cipő). A mesekönyvben felismeri a gyümölcsök jó részét, és hozza is hogy olvassunk mesét, mesét!

Sok napsütést kaptunk ajándékba ettől a hónaptól.

Sok új szavat Aportól. Sok földrevetődős hisztit, de kárpótlásképpen sok puszit, simogatást.

Sikerült kifesteni a lakást, míg a gyerkőcök két napig Mamáéknál hozták a formájukat.

Megünnepeltük Levi szülinapját, sőőt még egy görbe estét is csaptunk:)

És még egy túrázás is belefért:)

Drága Nagyfiam. Mindennap elbűvöl az okosságával, a hisztijével, a puszijaival, azzal, ahogy játszik… Nyugodtabb időszaka van most, habár éjszaka most is 2-3-szor ébred, vakaródzik(ismét tombol az ekcémája…), de napközben jókedvű, sokat eszik, persze néha a földre veti magát és ordít, de valahogy erre már fel vagyok készülve:)))

Tizenhat foga van már a nyár óta, 83 cm(a napokban mértem meg), a kilóját 2 hónapja, akkor 11 volt, de gyanítom, hízott azóta. 86-os ruhákat hord, 22-es téli cipőt vettünk neki…

Sokat eszik, vagy inkább kalóriadús ételeket:) nagy kedvencek továbbra is a húsfélék, elsősorban a szalámi, kolbász. Hiába teszem mellé a zöldséget és a kenyeret, kidobálja, vagy kultúráltan visszaadja(anya hamm-mert beszél is, bizony!). A leveseket szereti, kiszedem neki a zöldséget a tányérjába, egyik kezében a villa, a másikkal tömi a szájába:)) Nagyon szereti a murkot, borsót. A sütemények is jöhetnek, bármennyi:) csak ne legyen benne gyümölcsdarab, vagy mazsola, se semmi ilyesmi. Gyümölcsök közül csak az alma csúszik, de az sem mindig…

Beszél… mindent utánunk mond, felét sem érteni, de annyira édes ahogy próbálkozik! Anya, Apa, Mama, Tata, Dédi, néni, bá(bácsi), bibe(cipő), szia,(sz-szel!), etöte(eltörte… az autót), bü, ató(autó), tato(traktor), addide, baba, gyi(víz, és minden, ami hideg), üe(szalámiiiiiiiii), nyami, hami, cici, babi(barbi), ama(alma), dédi(édi), havó(haló) …. amennyi most eszembe jut.

Nagyon szeret autózni, puszit ad, megsimogat, verekedik, néha kiabál, földhözvágja  a játékokat, máskor hosszú ideig csendben van… Utálja  a harisnyát, a sapkát, szeret csipcsipcsókázni, szopizni, homokozni, az utcán autókat nézni, beülni az autóban Apával, Tatával, polcokról lepakolni, MINDEN gombot megnyomni, fürdeni visítozva, a ceruzákat szétdobálni és a padlóra firkálni velük:) Szeret csúzdázni, folyóiratokat lapozgatni(mint anno Sarolt), az összes ágyneműt az ágyról ledobálni…és mi is nagyon-nagyon szeretjük Őt!

A Nyárád-mente gyönyörű ősszel, az időjárás is nagyon kedvezett a rendezvénynek és a kis kirándulásunknak is:) Szovátán megebédeltünk, aztán irány a helyszín, ahol volt minden, mi szem-szájnak ingere és még annál is több: zene, játszótér, kék fagyi, jó hangulat. Aztán mielőtt a nap lement tizennyolc hőlégballon emelkedett a magasba az egyre hűvösebb estében. Sajnos nem tudtuk megvárni, amíg az összes felszállt, mert már tényleg nagyon hűvös volt, és így is

egy órába telt, mire kiértünk a parkolóból… Jövőre talán fel is emelkedünk:)))

...

Nem mondok ezzel újat, még magamnak sem… tény, hogy nem szeretem ezt az évszakot, de attól még minden évben eljön, és valahogy nekem mindig a számvetés ideje, a gondolatoké, a befelé fordulásé. Most ennek kedvez az is, hogy majdnem három hete Apa elutazott, ez nemcsak nekem megterhelő, de a gyerekek is nehezen viselik, nehezebben, mint gondoltam. Emellett mennie kell mindennek tovább, a kamrát folyamatosan töltöm télire, játszunk sokat, hacsak az idő engedi kint vagyunk, sétálunk, jövünk-megyünk.

Sarolt elkezdte az ovit, örül, hogy újra ott van, már szinte második otthonként tekint rá. Apor pedig olyan nagyot nőtt a nyáron, hogy szinte csodálkozva nézem, pedig minden nap mellette vagyok. Megnyúlt, kisfiús alkata lett(18 hónaposan mértem, 81 cm és 11 kg volt), motorozik, mondja utánunk a szavakat(igaz, a maga nyelvén…), kommunikál mindenkivel, akit ismer. Az idegenekkel óvatosabb, habár hogyha megtetszik neki valaki, rögtönk “kapcsolatba” lép vele. Ahogy egyre hűvösebb lesz, óriáshisztik vannak az öltözés miatt, főleg a harisnyától készül ki nagyon, a sapkától, és bele sem merek gondolni, mi lesz majd a kesztyűvel… Imádja az állatokat, élőben és könyvben is nézegetni, autózik rengeteget, ez a kedvenc elfoglaltság.

Túl van egy bárányhimlőn és egy hasmenéses víruson(az utóbbi 2 hónapban ez volt a  betegség-adagunk), mindkettőt viszonylag hamar letudta, de rettentő nyűgösen viselte. Mint amilyen általában… mostanság az éjszakáink katasztrofálisak, annyiszor ébred, hogy meg sem lehet számolni, aztán nappal bepótolja…

Ősz van, szilvalekvár-illat, ködös reggelek, sárguló falevelek és talán sor kerül az elmaradt csakketten programokra is. Talán mégsem olyan rossz ez az évszak…

Már hetekkel azelőtt várta, és attól féltem, hogy amikor eljön tényleg a nagy nap, addigra elfásul, megúnja, csalódik. De nem így történt, teljes szívvel tudott örülni minden egyes percnek, élvezni minden pillanatot a szülinapjából. Reggel kipattant az ágyból(ritkán szokott, inkább álmosan nyújtózik még félórát, mint egy kismacska), átszaladt Dédihez, aztán Mamához, hogy elújságolja, ma van a szülinapja:)) Aztán délelőtt az új játékokkal játszottak (mikrofonba éneklés ezerrel), délután jöttek a kis ovis barátnők és Zeev. Boldog volt nagyon, és vasárnap is, amikor a nagyszülők és keresztszülők elhalmozták ajándékokkal, volt kerti parti és sok-sok játék az unokatesókkal. Én pedig még mindig próbálom feldolgozni, megérteni…. és amikor felfogom, hogy igen, ő, az én kisbabám, eltelt öt év, na, akkor látom már felnőtt nőként is. Ott van, egyetlen fekete szempárban a múlt, a jelen és a jövő is… az állandó változás, a fejlődés, az öröm és a legnagyobb boldogság. Ahogy láthatom nemesedni a jellemét, ahogy őszintén megbánja, hogyha rosszat tett/valakit megbántott, ahogy őszinte gondoskodással sürög-forog a tesója körül. Igazi kis barátai vannak, nem mindennap mások, hanem három éves kora óta ugyanazok. Egyre kevesebb az indulatkitörés, a hiszti, helyette megsértődik és elvonul valahová duzzogni:(( Konok, makacs és kitart az elképzelései mellett. Ez már nem fog változni:) Hogyha dühös, még mindig odaüt, nem nézi, hogy kicsi vagy nagy az áldozat.

De tud nagyon szelíd is lenni, csendesen alkotni, hosszú nyári napokon órákig köveket festeni, rajzolni a teraszon, vagy homokozni elmélyülten. Nagyon el tud mélyülni a játékban, ilyenkor nem zavarom, csak gyönyörködöm benne. Úgyis ő szólal meg előbb:) mert a beszélőkéje még mindig ugyanolyan intenzív, sőőt…

Megtanult adni, ebből úgy következtetem, sokat kap ő is. Több tucat festett köve van kiállítva a teraszon, és bárki jön hozzánk, ajándékba kap egyet, de hogyha nagyon szimpatikus az illető, gyorsan rajzol is neki valamit. És mindig mindenkit megkínál valami harapnivalóval is… legutóbb, mivel nem talált egyebet, egy üveg lekvárral próbálta levenni a lábáról a vendéget…

A legőszintébb tükör nekem. A legnagyobb kincs és a legnagyobb kihívás az életemben.

Szeretlek Kiscsillagom!