Sarolt világa

 Minden perccel közeledünk a Nagy Naphoz, és az érzelmeim hullámzása egyre ijesztőbb méreteket ölt… ami megijeszt. De ez is én vagyok:) Nehezíti a helyzetemet az is, hogy előjött ismét a hányingerem, úgyhogy eléggé későn kezdem a napot… de úgyis sikerül annyira összeszednem magam, hogy valami apróságot még elrendezzek, így a nap végére némileg elégedett vagyok…… Tovább »

 Nemsokára háromésfél. Már nem tűnődöm az idő múlásán, csak azon gondolkodom, hogy talán pont akkor fog megszületni a kicsi fiam, amikor az elsőszülöttem három és fél lesz. A múltkor mondta az Apja, hogy háromegészöt éves vagy Sarolt, mire Ő “de Apa, az egy méret”… Száz centi és 16 kiló. A haja egyre hosszabb, nem erősödött… Tovább »

 Régóta nem írtam magunkról, pedig lett volna amit, és jól is esne majd biztosan újraolvasni pár hónap múlva… Most, túl a 32-ik héten félelemmel vegyes várakozás van bennem. Nem tudom elhinni, hogy nem egészen hat hét múlva(talán febr. közepére fog kiírni az orvos) a karomban tarthatom a Kisfiamat. Hihetetlen. Ugyanakkor félelem van bennem jóadag, és… Tovább »

 Nagyon-nagyon vártam az idei adventet, talán sosem ennyire, mint most. És ahogy közeledett, egyre valószínűtlenebbnek tűnt, hogy végre itt van. Annyi mindent terveztem, annyira szerettem volna háborítatlanul a lányommal lenni, és az ünnepre készülődni nyitott szívvel és gyermeki kíváncsisággal. Persze hogy másképp alakult. Talán én rontottam el valamit, de végülis így kellett lennie. Beteg lett,… Tovább »

 “Karácsony közeleg. Én állok itt az ablakom előtt, nézem a halkan pihéző havat, s egy kis bokrétás, száradó fenyőt törögetek. Ma szívem is van, Meg-megdobban a kabátom alatt, és csilingeli ezer kicsi csengő: Karácsony közeleg” (Dsida Jenő)... Tovább »

 Nemigen szoktam hasonló bejegyzéseket írni, de ez most nagyon kikívánkozik. Lassan abbahagyom a munkát, és egy másik, nagyon vágyott üzemmódba kapcsolok. Nem mintha nem szeretnék dolgozni, sőt ezt a munkát is kifejezetten szerettem Sarolt születése előtt. És nemcsak azért változtak meg a dolgok, mert van egy kislányom, akitől naponta meg kellett váljak 9 hosszú órára…. Tovább »

  … mert ma reggel mosolygósan és vidáman ébredt, anya szeretsz?-kérdezte, majd mindenkor szeretsz? – és utána csak mosoly, nekem és az Apjának is, kicsit ölbebújós, reggelizős, majd “mosolyogósan” oviba indulós nap volt … mert délben, ebéd után lefeküdtünk és hallottam, ahogy suttogja: “Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet; sósat, jó ropogósat, aki vesz, annak lesz,… Tovább »

 Aki már egyre nagyobb, legalábbis a mozgolódásából és a rúgások erejéből ítélve ügyesen növekedik. S naponta többször, magamba kimondom “kicsi fiam” s ennek olyan hihetetlen súlya van, hogy mindannyiszor majd elbőgöm magam… Olyan szép ez, olyan nagy öröm, ugyanúgy, mint a lányomnál annak idején, és most is, ha rágondolok. Most a kisfiús dolgok vonzzák a… Tovább »

 Hihetetlen, hogy lassan egy hónapja ovis nagylányunk van…aki nagyon profin veszi az akadályokat, de tagadhatatlan, hogy elfárad és otthon sokszor van emiatt hiszti:( Nem voltak túlzott elvárásaim az ovival kapcsolatban, mert tudtam, hogy értelmetlen. A tanügyi rendszer rugalmatlansága, a hiányos infrastruktúra nem okozott meglepetést, de néhány dolog igen. Például az, hogy az óvónéniknek a munkaideje… Tovább »

 Szeptember a legnehezebb hónapunk szokott lenni már néhány éve. Mindkettőnknek ekkor van a legtöbb munkája(nekem Ifinapok, Neki pedig a szezonvégi hajtás), itthon a téli tüzelő beszerzése és elrakása, a betakarítás tesz minden napot olyanná, hogy estére még megszólalni sincs erőnk. Idén még bejött az ovikezdés, ami szerencsére egyáltalán nem okozott stresszt, vagy szomorúságot, mindössze a… Tovább »