Sarolt világa

Vitázik, érvel, szaval, énekel és egyetlen nap sem telik el úgy, hogy ne nevetnénk egy jót Vele/miatta: Saját szóalkotás a nadkoja(mekkora nagy! Sétálunk a mezőn: – Anya! Nem tudom szejetni azokat a fejhőket(mutat az égre) -És miért nem? – Mejt csúnyák… síjtak! Apa most egy nagy városban dolgozik, több időt van távol, de a gondolatainkban,… Tovább »

... Tovább »

Saroltnak egy Dsida Jenő-verset választottunk az anyák-napi műsorhoz, tanulgattuk itthon, vagyis mondogattuk házimunka közben, játék közben és lefekvés előtt. A kicsi jött-ment körülöttünk ilyenkor sejtelmes mosollyal, egy szó tetszett neki a versből, “esdve”,olyankor közbeszólt, de máskor nem mutatta jelét annak, hogy egyszercsak előáll a mutatvánnyal. Az anyák napja csodásra sikeredett, Sarolt gyönyörűen elszavalta a verset,… Tovább »

Mindig nagyon várom az ünnepet, készülök fejben, recepteket keresgélek, tervezgetek, díszítek, takarítok, bevásárolok, és mindeközben az ünnep hangulata jár a fejemben. Az éppen aktuálisé, legyen az húsvét, karácsony, vagy egy szülinap. A fejemben van egy forgatókönyv, egy íz, egy illat, egy arc, egy érzés. Persze, minden évben bejön valami új dolog is a képbe, és… Tovább »

Gyakran jön rá heves féltékenységi roham, olyan szenvedéllyel éli meg ezt is, ahogy minden egyebet. Pedig azt hittem, szeretni egyszerű, főként egy gyereket, a sajátomat. Nem ferdíteni, mindig az igazat mondani neki, sokat nevetni, beszélgetni, mesélni, simogatni, dicsérni, bíztatni. És mégsem elég? Mert néha felrója, hogy nem szeretem eléggé, nem annyira, mint az apját vagy… Tovább »

Új időszak kezdődik… főként számomra, de ez a kis családom életére is ugyanúgy hatással lesz. Munkát vállalni két kis gyerkőc mellett nemcsak nehéz, hanem egyenesen kihívás. A kétéves gyerek még nem mehet oviba, bölcsi nincsen, nagyszülők dolgoznak… A régi munkahelyem szóba sem jöhetett, hiszen sehogy sem tudtam volna napi 8-10 órát(plusz utazás) vállalni és havonta… Tovább »

      17 éves korunk óta együtt vagyunk, 17 éve annak. Az a szó már tényleg nem elég… sok-sok egymás nélkül töltött hét, hónap, öröm, küzdelem, kétségek, házasság, gyerekek, bizalom, hit, tisztelet, veszekedések, boldogság, szerelem, fájdalom. Talán minden érzés megvolt már, és mégsem adnám semmiért ezeket az éveket. Minden percet szerettem, és remélem, még… Tovább »

           ... Tovább »

… be nem áll a szája. Már érvel, megsértődik(olyankor mondja, hogy síjsz, és lebiggyeszti a száját, ennivaló:), kérdez, válaszol. Ime: Ma reggel két kis karját nyújtja felém, szejet, mondja és én elolvadva felveszem, puszilgatom, mire Ő: -Anya, csocsit kéjsz! Ha szólok, hogy rakja el a játékokat: Nem tudod! Anya eljakja! Ha valaki bejön, akihez nincs… Tovább »

Nem mintha meglepne, és nem mintha nem lenne már gyakorlatom benne, de rengeteget hisztizik. És vicces, mert most is ugyanolyan tanácstalan vagyok, mint “az elsővel”. Mit tegyek, hagyjamhogysírjon-fetrengjen, vigasztaljammeg, öntsemlevízzel, észresemvegyem, vagy ezeket kombináljam, de akkor hol marad a következetesség? Persze ilyenkor nemcsak visít, dobálja magát, hanem még azt is kiabálja, hogy hagyjál, hagyjál… Olyan… Tovább »