Sarolt világa

 Nem szeretem a műjátékokat, főleg a hosszúcombú, csillogóruhás Barbit, és nem is veszek ilyesmit a lányomnak. De Ő most a hercegnőkorszakát éli(erről bővebben nemsokára), imád mindent, ami csillog, ami giccses, ami királylányos. És erre most a tudatlan Mikulás ráérzett, és egy Barbi lapult a csomagban – sok minden egyéb mellett, de akkor is. És értelemszerűen… Tovább »

Hát így… egyszerű!... Tovább »

… nem nekem, a lányomnak… És (most még) szemtanúja lehettem a dolognak, boldogan-kíváncsian néztem, szép volt a kisfiú, és a lányom irányította a dolgokat!... Tovább »

 Furulya a mikrofon, kis fehér pléd(ami anno az én gyerekkorom kisplédje volt) a színpad, és ő énekel lelkesen(tavaszi szél, plusz sok más, általa költött ének): – Anya, szépen énekelek? – Igen, Kincsem! – Akkor miért nem tapsolsz meg? Totál leégés…... Tovább »