Sarolt világa

Tegnapelőtt este elszégyelltem magam. Annak ellenére, hogy iszonyatos fogfájással küzdöttem, görcsölt a hasam, és sajnáltam magam rendesen. Merthogy a kislányom a következőt játszotta: betett egy babát/plüssfigurát a blúza alá, majd jött hozzám, vagy az Apjához, “jó napot kívánok, jöttem a kórházba, itt van-e a doktor néni? kisbabám fog születni!” majd a legnagyobb természetességgel kivette a… Tovább »

 Tudtam, hogy nehéz lesz, hogy nem lesz jobb a helyzet az idő múlásával, legfennebb megszokjuk a helyzetet. De nem… amióta dolgozni járok, minden egyes napon ugyanolyan nehéz szívvel lépek ki az ajtón, és ugyanúgy rohanok haza munka után, mint az első nap. Még úgy is, hogy szeretem, amit csinálok. És az Ő hiányérzete sem változott,… Tovább »

 Tegnap ezt mondta Mamának elalvás előtt: – Két anyukám van! Másik az ifitékába van, másik az fogja a kezemet… Valahányszor eszembe jut, sírhatnékom van… Még két nap és szabadságra jövök, végre.... Tovább »

 Már egy ideje tudom, szülőként az lesz a legnehezebb feladatom, hogy megtanuljam elengedni Őt, nem rátapadni, szeretettel megfojtani, a sarkában lenni, mindig felhívni, ellenőrizni, holvagy, mitcsinálsz, meg hasonlók. Tudom azt is, nem igazán fog sikerülni, ahogy magamat ismerem… Egy új fejezet következik az életünkben, 17-én reggel munkába fogok menni, napi 9 órát Sarolt nélkül tölteni,… Tovább »

 Nekem van a legeslegszebb gumicsizmám a világon! Pillangó van rajta, csápjai is vannak, és persze rózsaszín, nagyon kislányos! Mostanáig, ha belementem a sárba, pocsolyába, Anya és Apa kicsit mérgesek voltak, de most! Csak nevettek amikor tapicskoltam az egyetlen pocsolyában az udvaron, nevettek és biztattak, hogy csak nyugodtan. Olyan furcsák a felnőttek, nem tudják, hogy sarat… Tovább »