Mindig csak olvas

Irtam már arról korábban, mennyire szereti a könyveket Sarolt. Nem számít, hogy képeskönyv, folyóirat, vagy egy felnőtteknek való könyv, amiben csak képek vannak, nem tud ellenállni nekik. Ezért a lakásban nemcsak a játékokban botorkálunk, hanem a könyvekben is(én legalább az asztalon/ágyon/fotelon tartom a sajátjaimat).

És minden elfogultság mellett is kijelenthetem, hogy ízlése is van, nagyon ügyesen szelektál:) Persze elolvassuk Eperkét is, meg Babart, és hasonlóakat, de nemrég a könyvtárban voltunk és én az állatos könyvek mellé(amik újabban nagy kedvencek) kiválasztottam neki Arany János: Este van, este van című versét egy régi-régi képeskönyv formájában. Most ez a kedvenc, szinte már kívülről tudja(akárcsak az Arany Lacit:)) Pedig az első napokban, amikor többször elolvastam neki, nem magyaráztam el a régies szöveget, mégis újra meg újra kérte. Lenyűgözte nyelvünk szépsége, ez kétségtelen… És most, hogy már lassan kívülről tudja az egészet, nagyon aranyosan hangzik az ő szájából az egyszerű étek, a kiszolgált kutya, a zizegő szalma, a béna harcfi, a ki-ki nyugalomba kifejezések. Szerencse, hogy van még, aminek sosem kopik a fénye:)))