<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Sarolt világa</provider_name><provider_url>https://saroltvilaga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>szidike</author_name><author_url>https://saroltvilaga.cafeblog.hu/author/szidianya-2-2/</author_url><title>Egyre közelebb</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Minden perccel közeledünk a Nagy Naphoz, és az érzelmeim hullámzása egyre ijesztőbb méreteket ölt... ami megijeszt. De ez is én vagyok:) Nehezíti a helyzetemet az is, hogy előjött ismét a hányingerem, úgyhogy eléggé későn kezdem a napot... de úgyis sikerül annyira összeszednem magam, hogy valami apróságot még elrendezzek, így a nap végére némileg elégedett vagyok... Vagy nem:) mert eszembe jut, hogy még mennyi mindent el kéne intéznem, újabb takarítás, függönymosás, Sarolt farsangi jelmeze, áááááááá... Aztán megnyugodok, hogy minden úgy lesz jó, ahogy lesz, és a nyugalom a legfontosabb. Még most is hihetetlen, hogy megtörténhet, a férjem ott lehet mellettem, a műtét során és utána is egy kicsit. És persze ott lehet, hogy a karjába vegye a Kisfiúnkat. Tudom, hogy jó lesz minden, hogy az a rideg kórházi szoba meleg és barátságos lesz, mert ott lesz Ő(akárcsak Sarolttal...), és minden rendben lesz. Mégis félek kicsit... Nagyon jó terápia a babaruhák átnézése, rendezgetése, ami hihetetlen nyugalmat ad, és a jövőbe mutat...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>