1.0Sarolt világahttps://saroltvilaga.cafeblog.huszidikehttps://saroltvilaga.cafeblog.hu/author/szidianya-2-2/<p> Nemsokára háromésfél. Már nem tűnődöm az idő múlásán, csak azon gondolkodom, hogy talán pont akkor fog megszületni a kicsi fiam, amikor az elsőszülöttem három és fél lesz. A múltkor mondta az Apja, hogy háromegészöt éves vagy Sarolt, mire Ő "de Apa, az egy méret"...</p><p>Száz centi és 16 kiló. A haja egyre hosszabb, nem erősödött túlságosan, de szép fürtökbe rendeződik. Elöl le kellett vágjam, mert folyton borzos, és alig engedi, hogy megfésüljem. Utálja. Ahogy utálja a magasnyakú pulcsit, a vastag harisnyát, a papucsot, a körömvágást, a hideget. Amikor kórházban voltunk egész nyilvánvaló lett az is, hogy egy kevés fájdalmat is hihetetlen intenzitással él meg, mint ahogy minden érzelmet. Amikor haragszik valakire, azt teljes szívéből teszi, de a szeretete is ugyanolyan szenvedélyes, szívből jövő, pillanatnyi szikrákból áll. Olyan módon szeret, mint édesapám. Néha nem tudja kimutatni az érzéseit, sőt éppen a fordítottját mutatja kifelé annak, amit érez. Például imádja Levit, de bármikor ő sem puszilhatja, ölelheti, mint ahogy én sem. Ma fejbevágta a Barbival, és mégis ő van vérig sértődve az imádott Levire, és még legalább egy napig emésztenie kell, hogy most ő sértette meg, és bocsánatot kell kérnie. Akaratos, de nagyon.</p><p>Az óvodában kezdetben felmérte a terepet, otthonosan mozgott, most visszavonult és figyel. A közös foglalkozásokon nehezen vesz részt, minél többet unszolják, annál inkább megmakacsolja magát. Aztán amikor senki sem gondolja, előáll a teljes repertoárral. És mindenben ilyen. Soha semmit nem csinál kérésre. Csak akkor, amikor ő akarja. És ez már nem a dackorszak. Ő ilyen. Nehéz kezelni. Most épp nagy harcokat vívnak emiatt Apával, és én hol elkeseredve, hol reménykedve nézem, és sajnos sokszor beleszólok. Pedig nem kellene. Én úgy viszonyulok a természetéhez, ahogy, és hagynom kellene Apát is, hogy ezt tegye. Remélem, hogy nem romlik meg soha a viszonyuk emiatt. Mert egy kiadós szidás után is azt hiszem, Apa az egyetlen ember, akihez szó nélkül odamegy és összevissza puszilja.</p><p>Állandóan beszél, vagy énekel. Hogyha éppen nem érthető nyelven, akkor az ő nyelvén, amiből egy szót sem érteni. Néha azon fantáziálunk, milyen jó lenne két perc csend, de amikor megtörténik, már nem annyira élvezetes...<br></p><p>Hihetetlen intenzitással éli bele magát a játékba. Most épp a babázás van a toplista élén, de legyen bármi, hatalmas szenvedéllyel veti bele magát, főleg ha van partner is, akinek kiosztja a parancsot, elmondja a forgatókönyvet és indulhat a móka. Csakis az ő szabályai szerint.</p><p>Az evése újabban katasztrofális. Egyre válogatósabb, már nem is tudom, mit adjak neki. Vajas kenyér, kápia paprikával, narancs, alma, pityóka bármilyen formában, rizs, tésztafélék és nagyjából ennyi. De újabban a levesekből is kiszedi azt, ami nem tetszik, és egyre több minden nem tetszik. Tejtermék szinte semmi, hetente kétszer ivójoghurt. Tea, kakaó elfelejtve. Még várok a teljes kétségbeesésig...</p><p>Imádom. A nagy fekete szemeit, az általa kreált szavakat(amiket meg sem lehet jegyezni), a fantáziáját, az okosságát, a tiszta kíváncsiságát, a ritka és szívből jövő kedvességét, a tornádószerű hisztijeit. Minden nap tanulok tőle valamit, és minden nap hálás vagyok, hogy van nekünk, hiszen általa váltunk igazi Családdá.</p><p><img style="width: 316px; height: 421px;" src="https://saroltvilaga.cafeblog.hu/files/haromesfel.jpg" class="blogkep"></p><p><br></p>rich