1.0Sarolt világahttps://saroltvilaga.cafeblog.huszidikehttps://saroltvilaga.cafeblog.hu/author/szidianya-2-2/<p> Nemigen szoktam hasonló bejegyzéseket írni, de ez most nagyon kikívánkozik.</p><p>Lassan abbahagyom a munkát, és egy másik, nagyon vágyott üzemmódba kapcsolok. Nem mintha nem szeretnék dolgozni, sőt ezt a munkát is kifejezetten szerettem Sarolt születése előtt. És nemcsak azért változtak meg a dolgok, mert van egy kislányom, akitől naponta meg kellett váljak 9 hosszú órára. Akkor más volt a közösség, amiben dolgoztam, olyan emberekkel voltam körülvéve, akik hasonló életkorúak/gondolkodásúak/családközpontúak voltak, mint én. Akikkel néha el tudtam beszélgetni az otthoni dolgokról, magánéletről, vagy el tudtunk menni együtt turkálóba, vagy akár egy jót enni. </p><p>De ahogy visszatértem, más világba csöppentem, egy igazi kakukktojásként, és most nem részletezem túl bőven, hogy miért. És egy idő után már nem is akartam beilleszkedni/megfelelni. Még akkor sem, ha sokszor a sírás fojtogatta a torkomat egész nap, vagy ha otthon vezettem le a feszültséget, olyanokon, akik nem érdemelték meg(legtöbbször az imádott férjemen, sajnos). Persze, jó is volt sok szempontból. A sok túlóra kompenzálásaként, ha bajom volt, eljöhettem bármikor. Mégis úgy érzem, nagyon nehéz időszak volt, és nagyon jó, hogy vége van. Értelme volt, tanultam belőle. </p><p>A következőkben, nagyon remélem, hogy egy másik időszámítás következik, amikor:</p><p>- nem kell mindennap mailt és facebook-ot néznem, csak ha kedvem van hozzá</p><p>- én vihetem-hozhatom oviba a lányomat</p><p>- megengedhetem magamnak, hogy húsz percig ne csináljak semmit(általában ez csak 1 hétig szokott érdekes lenni)</p><p>- átrendezhetem a lakást, és süthetek sütit amikor csak kedvem van hozzá</p><p>- találkozhatok a barátaimmal, a kisgyerekesekkel főleg, játszótérre és bábszínházba mehetünk, ha úgy akarjuk</p><p>- ott lehetek a kislányommal minden percben, ha beteg, és megvárhatom, hogy teljesen meggyógyuljon</p><p>- a saját dolgaimra is jut majd időm?(frizuraigazítás, manikűr, olvasás, a rég elkezdett családfa elkészítése, könyvtárba járás, könyvesboltban nézelődés több, mint 5 percig)</p><p>- és a legfontosabbakat a végére hagytam: a családom. Hogy tíz percnél többet tudjak egyszerre a lányommal játszani, ne kelljen félbeszakítanom a pontosan kidolgozott játék-forgatókönyvét, hogy a szemébe nézhessek, érezhessem minden rezdülését; végre a kedvesemre is jusson időm, és persze a pocaklakómra is több időm jusson.</p><p>Rengeteg minden van még, de már ez is szívet melengető, ahogy leírtam.</p><p>Kicsit fellélegzem végre.</p><p>Hétfőtől. Remélem.</p>rich