1.0Sarolt világahttps://saroltvilaga.cafeblog.huszidikehttps://saroltvilaga.cafeblog.hu/author/szidianya-2-2/Azt hittem, kifelé megyünk a dackorszakból, de megint tévedtem. Két napja beköszöntött a tavasz. Itt nálunk ez azt jelenti, hogy nappal plusz 5-7 fok van, jó esetben süt a nap, kicsit fúj a szél, éjszaka van csak fagy. És két napja újra hisztirohamok, naponta többször, mindenféle előjel nélkül. Biztosan összefüggésben van a tavasszal, nem tudom, miért.<br><br>Péntek: óriáshiszti ebéd után az Apjának, aki nem hagyja, hogy kézzel túrkálja a meghagyott spagettit, és le akarja fektetni. Mire felkel, hazaérek, indulnánk vásárolni, ügyeket intézni, játszóházba. Vizes locsolással öltözünk, valahogy elindulunk. Kettesben megyünk cipőt venni, ahogy fel akarom próbálni a lábára, a földre veti magát és ordít, sír, hogy nem kell a cipő. Naná, hogy az egész üzlet minket néz, de legnagyobb meglepetésemre az eladó csaj nagyon megértő és segítőkész. Elmondja, hogy "sok ilyen gyerek van", aki nem akar cipőt próbálni és felajánlja, hogy elvihetjük, és hétfőn visszacseréli, ha nem jó(nem tudtam eldönteni, 24-es, vagy 25-ös kell). Ahogy visszahúzzuk a bakancsot, kisimul, minden rendben. Beérünk a munkahelyemre, hogy ott felpróbáljuk, ott van Apa is, persze így már könnyebb. Aztán pisilni kell, de ahogy bemegyünk a mosdóba, már rögtön nem kell, és valamiért csóré popsival akar álldogálni a vécé előtt, esze ágában sincs felöltözni. Végül egy ordító, rugkapáló gyerekkel a hónom alatt jövök ki a mosdóból, és elég népes tábor van a folyósón(sokan dolgoznak abban az épületben), mindenki arra kíváncsi, vajon mennyire vertem meg szegénykét?<br>Megint nyugi van kb 3 órán át. A játszóházban remekül érezzük magunkat, de zárás előtt öt perccel még a legmagasabb csúzda tetejéről próbálom leimádkozni, sikertelenül. Fenti jelenet ismétlődik: egy rugkapáló, üvöltő gyerek a hónom alatt, csak annyi a különbség, hogy most már egy bevásárlóközpont, kínai üzlet, bútorbolt teljes vevőserege minket néz. Most a legnehezebb megnyugtatni, nemcsak mi fáradtunk el...<br>Szombat: délelőtt némi hiszti(nem akarok reggelizni, dédinek nem köszönök) de semmi komoly. Délutáni alvás után készülünk szülinapi buliba. Öltözés egy rémálom, de a cipőnél kezdődnek a nagyobb gondok, földre veti magát jó párszor, Mamának, nekem, Apának. Apa fejjel lefelé lógatja a fürdőkádba, víz a nyakba, indulás. Az autóban megnyugszik, a bulin egy kisangyal, mosolyog mindenkinek, egész este játszik a két kislánnyal, Hunorral. Este későn hazaérünk, fogmosásért újabb hiszti. Végül mi győzünk, vagyis az almaízű új fogkrém.<br>A mai nap ajándék: mosolyogva ébred, finom a reggeli, kint homokozunk, szívesen bejön, jót ebédel, se a lefekvéssel nincs gond, se a fogmosással. Alvás után játék Hunorral, majd nagy sétára indulunk kettesben, megállunk a játszótéren, majd csokit veszünk, egészen Dédiékig gyalogol. Ott is udvarias, mesél, megköszöni a narancsot. MIkor mondom, hogy hazamegyünk, szó nélkül öltözik fel.<br>Most Mamáéknál játszik. És a dackorszak nem ért véget.<br><br>rich