<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Sarolt világa</provider_name><provider_url>https://saroltvilaga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>szidike</author_name><author_url>https://saroltvilaga.cafeblog.hu/author/szidianya-2-2/</author_url><title>Önműködő gyerek</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Először is, egyedül eszik. Villával és/vagy kanállal. Mindent. Nemcsak a villás és kanalas ételeket, hanem az almát, a kalácsot, a mazsolát, a kenyeret... biztosan azért, hogy egyre tökéletesítse tudását. Amúgy soha nem volt gondunk az evéssel, a legfontosabb-a jó étvágy-mindig megvolt. Az ebédek általában egy órán át tartottak, ezalatt csak Sarolt evett, két fogást. Néha tudtam én is pár falatot lopni magamnak, de nagyon sokszor éhesen maradtam, mert ha ő végzett, nem várt meg az etetőszékben, rögtön menni kellett sétálni/játszani/aludni.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Most mindenki egyedül eszik. A levesnél elkel még egy kis segítség, de amúgy határozottan elutasítja, hogy etessem. Kivéve, ha nagyon fáradt, álmos, olyankor egy kedves mosoly (néha hangos felszólítás) és a kérés: &quot;anya etet&quot;...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>