{"version":"1.0","provider_name":"Sarolt vil\u00e1ga","provider_url":"https:\/\/saroltvilaga.cafeblog.hu","author_name":"szidike","author_url":"https:\/\/saroltvilaga.cafeblog.hu\/author\/szidianya-2-2\/","title":"Ha f\u00e1j","html":"\u00dagy vagyok ezzel a bloggal, hogy \u00e1ltal\u00e1ban csak a j\u00f3 dolgokat \u00f6r\u00f6k\u00edtem meg itt. Igen, tudom, hogy ez \u00edgy nem objekt\u00edv, nem egy val\u00f3s k\u00e9p r\u00f3lunk, de hogyha majd \u00e9vek m\u00falva visszaolvasom\/olvassuk a gyerekekkel egy\u00fctt nem akarok a rosszra eml\u00e9kezni... mert ugye, az eml\u00e9kek \u00e1ltal\u00e1ban megsz\u00e9p\u00fclnek... Most sem akartam \u00e9s m\u00e9gis. T\u00edz napja vittem olt\u00e1sra a fiamat, \u00e9s a doktorn\u0151 sz\u00edvz\u00f6rejt hallott n\u00e1la. Ez \u00edgy kimondva maga a pokol volt nekem akkor, nem tudtam semmit err\u0151l, nem tudtam, hogy sokaknak van\/volt, kin\u0151tt\u00e9k, nem betegs\u00e9g, nagy t\u00f6bbs\u00e9gben \u00e1rtalmatlan. Csak a sz\u00f3t hallottam, sz\u00edvz\u00f6rej \u00e9s \u00f6sszeomlott a vil\u00e1g. Napokig csak s\u00edrtam, mert ugye bizonytalan volt minden(ahogy r\u00e9szben ma is az), a doktorn\u0151 visszarendelt egy h\u00e9t m\u00falva, mert \"h\u00e1tha t\u00e9vedett\". Milyen sablonos, hogy amikor az ember \u00fagy \u00e9rzi, elvesz\u00edtheti azt a val\u00f3s\u00e1got, amiben \u00e9l, teljesen \u00e1t\u00e9rt\u00e9kel mindent. Persze, pr\u00f3b\u00e1ltam eddig is mindent legjobb lehet\u0151s\u00e9geim szerint tenni, de m\u00e9gis n\u00e9ha \u00fagy fek\u00fcdtem le est\u00e9nk\u00e9nt, hogy t\u00f6bbet, jobban is tehettem volna. Jobban vel\u00fck lenni, \u00f6nfeledten j\u00e1tszani... ilyenkor a h\u00e9tk\u00f6znapi dolgok \u00fagy elt\u00f6rp\u00fclnek, ilyenkor j\u00f6v\u00fcnk r\u00e1, mennyire nem fontos semmi m\u00e1s, csak az eg\u00e9szs\u00e9g\u00fck, a mosolyuk, \u00e9s ez egy \u00e9letre el\u00e9g. Sokat gondolkodtam, \u00fcltem \u00e9s fogtam az alv\u00f3 fiamat(aki egy\u00e9bk\u00e9nt minden d\u00e9lut\u00e1n kik\u00f6veteli, hogy a d\u00e9lut\u00e1ni alv\u00e1s\u00e1nak fel\u00e9t valamelyik\u00fcnk \u00f6l\u00e9ben t\u00f6ltse) \u00e9s azt hittem, megszakad a sz\u00edvem. De nem. L\u00e9pni kell tov\u00e1bb, tenni, amit kell, \u00e9s elviselni mindent \u00e9rte, \u00e9rt\u00fck. Azt\u00e1n eszm\u00e9ltem kicsit, ut\u00e1nan\u00e9ztem ennek a sz\u00edvz\u00f6rejnek, \u00e9s m\u00e1r nem l\u00e1ttam olyan s\u00f6t\u00e9ten a dolgokat. Felh\u00edvtam kedves bar\u00e1tokat, rokonokat, \u00e9s kider\u00fclt, majd minden csal\u00e1dban volt valakinek ilyen probl\u00e9m\u00e1ja. Nem tudom, mi szerencs\u00e9sek lesz\u00fcnk-e, azt tudom, hogy m\u00e1r most azok vagyunk. K\u00e9t gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 gyerk\u0151c sz\u00fclei.\r\n\r\nKeddre van id\u0151pontunk kardiol\u00f3giai kivizsg\u00e1l\u00e1sra. Nincs messze. \u00c9s tudom, szerencs\u00e9sek vagyunk.","type":"rich"}