K\u00e9t nagymam\u00e1m van, \u00e9s mindkett\u0151t im\u00e1dom, pedig a T\u0171z \u00e9s a V\u00edz \u0151k ketten.<\/p>
Sz\u00f3ljon ez a bejegyz\u00e9s a T\u0171zr\u0151l. Mert sosem l\u00e1ttam senkit, aki \u00edgy b\u00e1nik a gyerekekkel, aki mellett \u00edgy tudn\u00e1nak sz\u00e1rnyalni.<\/p>
N\u00e9gy unok\u00e1ja van, \u00e9n vagyok a legnagyobb. Sokat voltam vele kisl\u00e1nykoromban, nem volt mindig felh\u0151tlen a kapcsolatunk, mert \u00e9n mindig dacoltam, \u0151 szidott, de hamar elfelejtett\u00fck a vit\u00e1kat, mert sokkal fontosabb dolgaink is voltak. \u0150 varr\u00f3n\u0151, \u00e9s hossz\u00fa ny\u00e1ri d\u00e9lut\u00e1nokon szabtunk-varrtunk egy\u00fctt. Azt hiszem, teljes m\u00e9rt\u00e9kben \u0151 alak\u00edtotta az \u00edzl\u00e9semet, a sz\u00e9p ir\u00e1nti v\u00e1gyamat, azt, hogy lehet\u0151leg mindig \u00faj ruha kell minden alkalomra. \u00c9s lett is: csodasz\u00e9p darabok ker\u00fcltek ki a kezei k\u00f6z\u00fcl, \u00e9s nemcsak a varr\u00f3g\u00e9p \u00e1ltal, hanem a k\u00f6t\u0151t\u0171ket csattogtatva is. Azt hiszem, egyetlen hasonl\u00f3 kor\u00fa l\u00e1nynak sem volt olyan v\u00e1ltozatos ruhat\u00e1ra, mint nekem. Csak gondoltunk egyet reggel, \u00e9s est\u00e9re lett egy \u00faj szokny\u00e1m, vagy ruh\u00e1m, esetleg egy kisbl\u00fazom. K\u00e9s\u0151bb sokat j\u00e1rt k\u00fclf\u00f6ldre, \u00e9s onnan hozott mesesz\u00e9p darabokat, majd \u00e9kszereket, elhalmozott aj\u00e1nd\u00e9kokkal \u00e9s a szeretet\u00e9vel.<\/p>
De a t\u00f6bbi unok\u00e1ja sem maradt ki a sorb\u00f3l. A k\u00e9t fi\u00fanak m\u00e9g t\u00edz\u00e9ves kora el\u0151tt kilyukasztatta a f\u00fcl\u00e9t, mert akkor \"az volt a divat\" \u00e9s nehogy m\u00e1r lemaradjanak... Az apuk\u00e1k \u0151rj\u00f6ngtek, de csak a fi\u00fakat szidt\u00e1k, \u00e9s Mama hajthatatlan volt. Sose \u00e9rdekelte m\u00e1s v\u00e9lem\u00e9nye, mindig ment a saj\u00e1t feje ut\u00e1n. Pedig kapott b\u00edr\u00e1latot eleget. Mert sosem a kik\u00f6vezett \u00faton j\u00e1rt, \u00e9s a tetej\u00e9be mindig f\u00e9ny\u00e9vekkel a kora el\u0151tt, mindenben.<\/p>
Az \u00f6cs\u00e9mnek \u0151 vette az els\u0151 sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pet, akkor, amikor itt n\u00e1lunkfel\u00e9 m\u00e9g senkinek sem volt otthon \"csak \u00fagy\" egy sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p. Mondta is az eg\u00e9sz csal\u00e1d, hogy t\u00fal korai m\u00e9g. Nem hallgatott senkire. Az \u00f6cs\u00e9m ma informatikus...<\/p>
Eml\u00e9kszem azokra a nyarakra, amikor nagyn\u00e9n\u00e9m\u00e9kn\u00e9l voltunk, ott volt vel\u00fcnk, a n\u00e9gy unok\u00e1j\u00e1val. \u00c9s napr\u00f3l-napra elvitt valahov\u00e1, megmutatta nek\u00fcnk az eg\u00e9sz Budapestet. N\u00e9gy gyerekkel elindult t\u00f6megk\u00f6zleked\u00e9ssel, \u00e9s megmutatott mindent, amit csak tudott, \u00e9s mes\u00e9lt, mes\u00e9lt...
<\/p>
\u00c9s megadatott neki az az aj\u00e1nd\u00e9k - mert bizony meg\u00e9rdemelte - hogy d\u00e9dunok\u00e1i sz\u00fclessenek. Sarolt volt az els\u0151, \u00e9s tulajdons\u00e1gaiban is sok van bel\u0151le. A temperamentuma, az \u00f6nt\u00f6rv\u00e9ny\u0171s\u00e9ge tagadhatatlanul a D\u00e9di\u00e9. \u00c9s ugyan\u00fagy vitatkoznak, mint mi annak idej\u00e9n... Sarolt kijav\u00edtja, igazgatja, \u00e9s \u0150 hagyja most m\u00e1r... de az\u00e9rt n\u00e9ha \u00f6sszekapnak, mint k\u00e9t gyerek. \u00c9s a k\u00fcl\u00f6nleges aj\u00e1nd\u00e9kaival a mai napig elk\u00e1pr\u00e1ztat. Mert ugyan melyik hetvenvalah\u00e1ny\u00e9vesnek jut esz\u00e9be, hogy b\u00e9bifogkefe k\u00e9szletet vegyen m\u00e9regdr\u00e1g\u00e1n az alig egy\u00e9vesnek?
<\/p>
Most a m\u00e1sodik d\u00e9dunok\u00e1j\u00e1t l\u00e1togatja, \u00e9s v\u00e1rja a harmadikat... r\u00e1csv\u00e9d\u0151t v\u00e1s\u00e1rolt neki, kital\u00e1lva a gondolatomat, hogy m\u00e9g \u00e9ppen az hi\u00e1nyzik. \u00c9s nemsok\u00e1ra j\u00f6n haza, hiszen nemsok\u00e1ra megsz\u00fcletik...<\/p>
Nagyon v\u00e1runk, Mama...
<\/p>","type":"rich"}