Nem mintha meglepne, és nem mintha nem lenne már gyakorlatom benne, de rengeteget hisztizik. És vicces, mert most is ugyanolyan tanácstalan vagyok, mint “az elsővel”. Mit tegyek, hagyjamhogysírjon-fetrengjen, vigasztaljammeg, öntsemlevízzel, észresemvegyem, vagy ezeket kombináljam, de akkor hol marad a következetesség? Persze ilyenkor nemcsak visít, dobálja magát, hanem még azt is kiabálja, hogy hagyjál, hagyjál… Olyan cuki az a csepp kis ember, aki elvárja, hogy békén hagyjuk, miközben még szinte mindenben segíteni kell neki. De azért már nagyon önálló is. Egyedül iszik teát, kakaót pohárból, segít asztalt teríteni(abrosz, tányér, vijja), fogat mos, elrakja a játékait, amikor akarja(helye, helye), rajzol, bújócskázik, kártyázik(tejössz) és még mi mindent…
Na és rengeteget beszél, többnyire tiszta hangokat mond, k, cs betűket, és mostmár lassan rövidebb mondatokat is: Sajolt aszik, beteg, síj, add ide cicit, ha valamit akar, teis, este szól, hogy abás,abás(alvás), ájféje(állj félre), minden ételnek mondja a nevét, ez fontos, mert jó az étvágya és szeret enni… főleg húst:) de a szalonnát sem veti meg:))) Utóbbi időben a teát is kéri, eddig sose itta meg, és hetente egyszer-kétszer a kakaó is jöhet.
Ekcéma ugyanaz.
Fogak száma ugyanannyi.
De a cukisága, az napról-napra növekszik:)))
12kg és 85 centi. És nemsokára kétéves.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: