Tegnap este két szívet rajzolt a lányom, az egyiket az apjának, a másikat nekem, s amit nekem rajzolt jelentősen nagyobb lett, mint a másik. így magyarázta meg, anélkül, hogy kérdeztem volna:
– Apát is ugyanúgy szeretem, mint téged, csak tudod, Anya, te voltál az első, akivel találkoztam, miután megszülettem!
Azt hittük, hogy sokkal lassúbb a beszédfejlődése, mint a tesójának, de tévedtünk:) Ha lassabban is indult, behozta a lemaradást, az biztos. Nagyon sok szót mond utánunk, és míg Sarolt(ha akarom, ha nem, hasonlítgatok…) a szavak elejét mondta ki inkább, Ő a végére helyezi a hangsúlyt, hogyha mássalhangzó van a végén, azt nagyon megnyomja, még ha mást is mond helyette. Tisztán mondja a s, sz, c, ny, j hangokat, nagyon édes ahogy formálja a kis száját.
És már vannak vicces beszólásai is, bizony:)
Tegnap este először kapott kakaót, és az első korty után csillogó szemmel kiáltott fel: cici!
De már mondja azt is, hogy baba üdesss(bármit csinál), ha valamit elront, szétszed(gyakran), akkor etöte(eltörte) Apoj, de vannak ilyen szavai is, hogy idesüss, menjél, menjél(az ajtóban áll és kiabál, ha én még nem vagyok kész), kéri naponta többször a nyocit(csoki), lefekvéskor a mumit(cumi), induláskor a picőt(cipő). A mesekönyvben felismeri a gyümölcsök jó részét, és hozza is hogy olvassunk mesét, mesét!
Sok napsütést kaptunk ajándékba ettől a hónaptól.
Sok új szavat Aportól. Sok földrevetődős hisztit, de kárpótlásképpen sok puszit, simogatást.
Sikerült kifesteni a lakást, míg a gyerkőcök két napig Mamáéknál hozták a formájukat.
Megünnepeltük Levi szülinapját, sőőt még egy görbe estét is csaptunk:)
És még egy túrázás is belefért:)
