Ötévesem
Már hetekkel azelőtt várta, és attól féltem, hogy amikor eljön tényleg a nagy nap, addigra elfásul, megúnja, csalódik. De nem így történt, teljes szívvel tudott örülni minden egyes percnek, élvezni minden pillanatot a szülinapjából. Reggel kipattant az ágyból(ritkán szokott, inkább álmosan nyújtózik még félórát, mint egy kismacska), átszaladt Dédihez, aztán Mamához, hogy elújságolja, ma van a szülinapja:)) Aztán délelőtt az új játékokkal játszottak (mikrofonba éneklés ezerrel), délután jöttek a kis ovis barátnők és Zeev. Boldog volt nagyon, és vasárnap is, amikor a nagyszülők és keresztszülők elhalmozták ajándékokkal, volt kerti parti és sok-sok játék az unokatesókkal. Én pedig még mindig próbálom feldolgozni, megérteni…. és amikor felfogom, hogy igen, ő, az én kisbabám, eltelt öt év, na, akkor látom már felnőtt nőként is. Ott van, egyetlen fekete szempárban a múlt, a jelen és a jövő is… az állandó változás, a fejlődés, az öröm és a legnagyobb boldogság. Ahogy láthatom nemesedni a jellemét, ahogy őszintén megbánja, hogyha rosszat tett/valakit megbántott, ahogy őszinte gondoskodással sürög-forog a tesója körül. Igazi kis barátai vannak, nem mindennap mások, hanem három éves kora óta ugyanazok. Egyre kevesebb az indulatkitörés, a hiszti, helyette megsértődik és elvonul valahová duzzogni:(( Konok, makacs és kitart az elképzelései mellett. Ez már nem fog változni:) Hogyha dühös, még mindig odaüt, nem nézi, hogy kicsi vagy nagy az áldozat.
De tud nagyon szelíd is lenni, csendesen alkotni, hosszú nyári napokon órákig köveket festeni, rajzolni a teraszon, vagy homokozni elmélyülten. Nagyon el tud mélyülni a játékban, ilyenkor nem zavarom, csak gyönyörködöm benne. Úgyis ő szólal meg előbb:) mert a beszélőkéje még mindig ugyanolyan intenzív, sőőt…
Megtanult adni, ebből úgy következtetem, sokat kap ő is. Több tucat festett köve van kiállítva a teraszon, és bárki jön hozzánk, ajándékba kap egyet, de hogyha nagyon szimpatikus az illető, gyorsan rajzol is neki valamit. És mindig mindenkit megkínál valami harapnivalóval is… legutóbb, mivel nem talált egyebet, egy üveg lekvárral próbálta levenni a lábáról a vendéget…
A legőszintébb tükör nekem. A legnagyobb kincs és a legnagyobb kihívás az életemben.
Szeretlek Kiscsillagom!
