Annyi minden…

történt júniusban, hogy – még ha utólag is- le kell jegyezni, megörökíteni ezt a színes, mindenféle eseményben bővelkedő időszakot.

Sarolt ovis évzárója emlékezetes volt. Újra visszatért hosszú idő után a bátor, dacos természete, ami a szereplésben is megmutatkozott. Nagyon ügyes volt, de leginkább azt volt öröm látni, hogy van egy kis “banda”, amelyiknek aktív tagja, együtt bolondoznak, rosszalkodnak, igazi kis barátok.  Utolsó előtti nap még egy bogárkiállítást is megnéztünk az ovis csoporttal a Tarisznyás Márton Múzeumban. Nagyon ötletes, jó gyerekprogram kerekedett belőle, fagyizással, bohóckodással egybekötve:) Sokáig nem hittem, hogy a gyerekek is kifáradnak tanév végére, pláné az oviban… de most megtapasztaltam, ugyanis a lassan két hete tartó vakáció legszembetűnőbb hozadéka, hogy Sarolt nem vagy alig hisztizik. Reggel komótosan felkel vagy kiugrik az ágyból kedvétől függően, de nyugis és pihent.

De hogy a rosszról is maradjon krónika… fülfájás miatt kezeltük a nagylányt, egy adag anitb. is elfogyott természetesen, de végül, úgy tűnik, semmi komoly baj nem volt. Sem láz, sem köhögés nem volt, egy kis orrfolyás és fülfájás, ami alig két napig tartott. Jó két héttel utána következett Apor… először azt figyeltem meg, hogy pisiléskor visítva sír, és rohantam vele a doktornőhöz, nem is sejtve, hogy nem húgyúti fertőzés, hanem letapadás miatt van a baj… így végül urológusnál kötöttünk ki, szegénykém nagyon rosszul viselte, és sír a mai napig is, amikor az esti fürdetések alkalmával hátra kell húznunk a bőrt. Ezzel egyidőben lázas is volt két napig, piros volt a torka, de végül az ab-t mégsem adtam be, helyrejött a szokásos homeopátiás kezeléstől, legalábbis úgy tűnik. Az étvágya is most kezdett visszatérni, de nagyon válogat, erről majd bővebben egyszer…

Volt egy kis Csakmiketten programunk is, túrázni voltunk barátokkal, annyira jó volt, és remélem többször megismétlődik.

Aztán voltak falunapok bábszínházzal, vattacukorral, sok-sok játékkal és egy kis felnőttprogrammal, éppen annyival, hogy egy kicsit érezzük, növögetnek a gyerekeink, és már egyre hosszabb időt tölthetünk el ismét férj és feleségként. Ehhez is újra hozzá kell szokni…