Persze mindannyian, de most a mi kicsinagy Saroltunk ment/megy át jelentős változásokon. Először is külsőre…. a betegség jelentősen legyengítette, a mérleg szerint 1 kilót fogyott, de sokkal többnek látszik, a karjai és a lábai nagyon vékonyak lettek. Megnyúlt, ha mondhatok ilyet, nagylányosodott. Hova lett az én kis husi lányom?:( Az arca is megnyúlt és valahogy más lett, más a mimikája, ahogy formálja a szavakat, szinte alig ismerek rá, ahogy szégyenlősen félrefordul néha idegenek vagy nem családtagok előtt. Apropó szégyenlőssége. Ez a legfőbb hozadéka ennek a változásnak. Félrevonulós, bújós lett. Nem akar táncra járni(mondjuk, a többiek is vele egyidőben untak rá és nem járnak), erről sokat beszéltünk, hogy miért nem. Aztán rájöttem, hogy ezt is, mint mindent, kicsit túlpörgettem. Az az egy óra tömény információáradat, amikor nemcsak felfogni kell, amit mondanak, hanem keményen helytállni fizikailag is, kicsit sok egy alig ötévesnek. Pattognak a vezényszavak egész órán, persze ez így van jól, de mégsem tudják követni, amikor tíz-tizenöt percig egyetlen lépéssort gyakorolnak zene nélkül pl. És egy idő után hiába a pörgős szoknya, a zene, a barátnők, a lelkesedés odavész. Erőltetni pedig nem lehet. És ezen már túltettem magam:)
Szégyenlősséggel keveredett dac eddig is volt benne, de ez most új. Hogyha hozzászólnak ismerősök, elpirul, az oviban pár napig sírva maradt, délben rám csimpaszkodott. Nehéz vele megtalálni a hangot, azt hiszem, őt is váratlanul érte a változás, és nehezen viseli. Aport változatlanul imádja, de nagyon féltékeny most is. Tegnap este vacsoráztunk, APor játszott az étellel, hiszen most tanul enni, erre az én nagylányom(mivel minden szem a kicsire figyelt), a papucsa talpát kezdte a villájával piszkálni, amit előzőleg a szoknyájába törölt. S őszintén csodálkozott, amikor ezen nagyon kiakadtam. Hogyha Apornak lehet, neki miért nem?
Nehéz vele, most újfajta módon, ismét nehéz. Türelem kell, még több, s úgy érzem, ha most sokat piszkáljuk a szégyenlősség, a gonoszkodás miatt, elveszítjük hozzá az utat. Nem szeretném…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: