… és néhány jellemzője:
– tegnap rám mosolygott először. Már egyre többször történik olyan, hogy nem oldalra fordított fejjel a semmibe bámul, hanem ránk néz, figyeli a szájunk mozgását és ő is ugyanazt próbálja csinálni. Ennivaló:)
– sokat sír. Vannak olyan napok, hogy szinte elviselhetetlenül sokat, máskor pedig eszik, alszik és mosolyogva gügyög, rugdalózik. A sírósabb napokon még a szopizás is kínszenvedés mindkettőnknek, mert ilyenkor sírva fordul el a cicitől, megint vissza és ez így megy jódarabig, majd ha sikerül megnyugtatnom, hajlandó enni.
– kinőtte az 56-os ruhácskákat. Néhány darabot fájó szívvel tettem el, nem fogom már látni senkin… vagy mégis?
– nagyon érzékeny. Fényre, hangra, idegenekre. Két este egymásután vendégeink voltak, és nem lehetett megnyugtatni, még szopizni sem akart. Szereti a kiszámíthatóságot, a nyugalmat, az ismerős embereket maga körül.
– ügyesen forgatja a fejét mindenfelé, hason is elvan egy darabig, de aztán nagyon-nagyon mérges lesz:) Ha ébren van, folyton jár a keze-lába, néha már összehangoltan is. Megfogja a cumit és kiveszi a szájából!
– még mindig taknyos:) reggel hatkor orrszívással kezdődik a napunk. de ez is elmúlik egyszer…
– már van szépen ívelt szempillája és szemöldöke is! és aranyos kis hurka-kezdemények a lábán:)))
– imádnivaló, selymes hajú, szürke szemű, érzékeny és érdeklődő kisbaba. “A mi gyerekünk”, ahogy Sarolt mondta:)))
