Nem volt aggódásmentes az utóbbi két hét számunkra. Azt hittem, nem vagyok annyira parázós, mint anno Sarolttal, hát tévedtem. De most nem is volt alaptalan az aggódásom, hiszen az alig hathetes kicsifiam náthás, köhögős lett. Amit a nagylány hazahozott az oviból, sikeresen át is adta neki, orrfolyás és köhögés formájában. Egy enyhébb gyógyszerkúrával kezdtük, (sumetrolim, paracetamol, metilinkék), és mivel nem volt látványos a javulás, és rekedt is volt, ab-kúrával folytattuk. Most úgy tűnik, csak a taknyolás enyhébb formája maradt, még két nap van a gyógyszeres kúrából. Hogy mit tesz az ilyen korai gyógyszerezés a gyomrával és az idegrendszerével, abba bele sem akarok gondolni. Egyre inkább megtanultam a mának élni. Elégedett vagyok azzal, ami ma történik, és nincsenek elvárásaim a holnappal kapcsolatban. Magamtól sosem tudtam volna ezt elérni, csakis a gyerekeimnek köszönhetem. A felhőtlen örömöt, azt, hogy örülni tudok egy mosolynak, egy sírásmentes napnak.
És szeretem ezt az állapotot.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: