![]()
Most, hogy már két gyerekem van, az idő múlása – ha lehet – még gyorsabb, száguldóbb lett, hiszen Apor már betöltötte az egy hónapot, nemsokára már újszülöttből csecsemő lesz:) És ez meg is nyilvánul már egy csomó dologban.
Ami ijesztő volt kissé Vele kapcsolatban, és már a kórházban megrémített, az a bőrének az érzékenysége. Amikor behozták hozzám másfél naposan, különböző méretű piros pöttyökkel volt tele a homloka, az arca, nyaka, és a szeme eléggé csúnyán váladékozott. Ott azt mondták, nem kell semmivel kezelni ezeket, maguktól elmúlnak, de két hónapos koráig mindenképpen várni kell, legalábbis a szemével kapcsolatosan. Mostanra már a bőre szépen tisztul, néha-néha megjelenik egy-egy vörös óriásfolt itt-ott, és még mindig nagyon-nagyon száraz a bőre. A szeme sem váladékozik már annyira, remélem, hogy elmúlik ez is, habár számolnom kell azzal, hogy érzékenyebb lesz, mint pl. Saroltnak.
A szopizás első perctől ügyesen megy neki, csak ami utána van… a folyamatos bukás, vagy hányás, vagy mindkettő, eléggé megrémít. Olyan mohón eszik, hogy legtöbbször visszajön egy jó adag, de olyan is gyakran történik, hogy félrenyel, ettől megijed, sír, és utána már nincs kedve enni… Ennek ellenére úgy látom, hogy szépen növöget, mert most megengedtem magamnak azt a lazaságot, hogy nincs mérlegem, így nem tudom, mennyit hízik, pedig valójában kíváncsi lennék rá:) Nappal két óránként tankol, éjszaka már olyan is volt, hogy 4 órát aludt egyhuzamban:) Néha a pocakfájással is számolnunk kell, főként délelőttönként, de ez sem gyakori.
Az alvással elég jól állunk:) de teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor mennyit alszik. Olyan napok is vannak, hogy szinte egész nap ébren van – tízperces szunyókálásokkal tarkítva – és éjszaka is leginkább a fotelben, Apa ölében van és nézelődik. Máskor pedig napközben is szinte csak enni ébred meg, és alszik is vissza. Egyik sem jó, de kialakul majd:)
Nagyon figyel a zajokra, Sarolt hangját imádja, és hallja is egész nap, mert ha épp nem visítozik, vagy sír, vagy kiabál, akkor éppen mesét olvas a Kistesónak:) Szeret kézben lenni(naná!), szereti a zenélő hangját, és sajnos vagy nem, a cumit sem veti meg…
Amit nem szeret, az az öltözés, a tisztába tevés, és a fürdés, amitől teljesen bepánikol, engem is megijeszt a kis riadt tekintete, de most már egyre kevesebbet sír, mindenféle praktikákkal próbáljuk nyugtatni.
Imádja, hogyha a pici arcát simogatjuk, ettől biztosan elalszik. Én meg imádom olyankor… és persze máskor is. Amilyen védtelen, ragaszkodó, szeretnivaló kis csomag:)))
