Régóta nem írtam magunkról, pedig lett volna amit, és jól is esne majd biztosan újraolvasni pár hónap múlva…
Most, túl a 32-ik héten félelemmel vegyes várakozás van bennem. Nem tudom elhinni, hogy nem egészen hat hét múlva(talán febr. közepére fog kiírni az orvos) a karomban tarthatom a Kisfiamat. Hihetetlen. Ugyanakkor félelem van bennem jóadag, és lehet, hogy nem is alaptalan. Egy ideje elég komoly görcseim vannak alkalmanként, és a magnézium már nem segít. Szilveszter estéjén odáig vetemedtem, hogy bevettem egy fél nyugtatót az orvos által felírtból. A derekam szakad le, és a hátam is nagyon fáj, és azon veszem észre magam, hogy rettegek, nehogy hamarabb megszülessen a kislegény. De nem fog…
Nem emlékszem, hogy Sarolttal így éreztem volna magam, pedig lehet, csak akkor többet pihentem. Állandóan álmos vagyok, néha komoly erőfeszítés megfőznöm az ebédet. Lehajolni egyre nehezebben tudok, és az alvás is kész katasztrófa. Próbálok tudatosan tenni a jobbulásom érdekében, több folyadékot inni(ezzel mindig bajom volt), többet pihenni, és mindig megtámasztani a hátam:)
A 31 heti vizsgálatkor minden rendben volt, Apor 1600 gramm volt, és készült egy csodás profilkép Róla. Nemsokára felteszem:)
Itt az ideje, hogy kimossam a kis ruhácskákat, megnézzem, mi hiányzik még, és a kórházi csomag is lassan összeáll, csak még nincs egy helyen.
