Csak úgy…

... mert ma reggel mosolygósan és vidáman ébredt, anya szeretsz?-kérdezte, majd mindenkor szeretsz? – és utána csak mosoly, nekem és az Apjának is, kicsit ölbebújós, reggelizős, majd “mosolyogósan” oviba indulós nap volt

… mert délben, ebéd után lefeküdtünk és hallottam, ahogy suttogja: “Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet; sósat, jó ropogósat, aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz” – és mikor kértem, elmondta hangosan is, majd hozzátette, hogy mondd el Apának is légyszives, hogy örüljön Ő is… És “Anya, angol órán “azértse” csinálom amit a tanárbácsi mond”, és “Anya tényleg szeretnél benézni az ablakon és meglesni, mit csinálok angolórán?”(tényleg ezt mondtam egyszer, és tényleg megöl a kíváncsiság…) Vajon miért ilyen makacs? Imádom…

… mert azt mondja elalvás előtt délután, miközben nevetgélünk: Anya, jó veled lenni, és olyan jó volt reggel mosolyogósan ébredni, szeretnék mindig így ébredni…

… mert esténként leülök az ágya szélére, sokáig mesélünk, beszélgetünk, és úgy alszik el, hogy a fejét a pocakomhoz teszi ” a tesóval alszom el..”

… mert múlófélben a köhögés, és remélem, hogy lesz türelmem kivárni, hogy vége legyen, és tényleg semmi baj nincs

… mert azt is remélem, hogy én is kilábalok a hűlésből és a himlőjárványtól sem kell félnem

… mert minden napért, minden egyes percért hálás vagyok!