Sarolt világa

 Nemigen szoktam hasonló bejegyzéseket írni, de ez most nagyon kikívánkozik.

Lassan abbahagyom a munkát, és egy másik, nagyon vágyott üzemmódba kapcsolok. Nem mintha nem szeretnék dolgozni, sőt ezt a munkát is kifejezetten szerettem Sarolt születése előtt. És nemcsak azért változtak meg a dolgok, mert van egy kislányom, akitől naponta meg kellett váljak 9 hosszú órára. Akkor más volt a közösség, amiben dolgoztam, olyan emberekkel voltam körülvéve, akik hasonló életkorúak/gondolkodásúak/családközpontúak voltak, mint én. Akikkel néha el tudtam beszélgetni az otthoni dolgokról, magánéletről, vagy el tudtunk menni együtt turkálóba, vagy akár egy jót enni. 

De ahogy visszatértem, más világba csöppentem, egy igazi kakukktojásként, és most nem részletezem túl bőven, hogy miért. És egy idő után már nem is akartam beilleszkedni/megfelelni. Még akkor sem, ha sokszor a sírás fojtogatta a torkomat egész nap, vagy ha otthon vezettem le a feszültséget, olyanokon, akik nem érdemelték meg(legtöbbször az imádott férjemen, sajnos). Persze, jó is volt sok szempontból. A sok túlóra kompenzálásaként, ha bajom volt, eljöhettem bármikor. Mégis úgy érzem, nagyon nehéz időszak volt, és nagyon jó, hogy vége van. Értelme volt, tanultam belőle. 

A következőkben, nagyon remélem, hogy egy másik időszámítás következik, amikor:

– nem kell mindennap mailt és facebook-ot néznem, csak ha kedvem van hozzá

– én vihetem-hozhatom oviba a lányomat

– megengedhetem magamnak, hogy húsz percig ne csináljak semmit(általában ez csak 1 hétig szokott érdekes lenni)

– átrendezhetem a lakást, és süthetek sütit amikor csak kedvem van hozzá

– találkozhatok a barátaimmal, a kisgyerekesekkel főleg, játszótérre és bábszínházba mehetünk, ha úgy akarjuk

– ott lehetek a kislányommal minden percben, ha beteg, és megvárhatom, hogy teljesen meggyógyuljon

– a saját dolgaimra is jut majd időm?(frizuraigazítás, manikűr, olvasás, a rég elkezdett családfa elkészítése, könyvtárba járás, könyvesboltban nézelődés több, mint 5 percig)

– és a legfontosabbakat a végére hagytam: a családom. Hogy tíz percnél többet tudjak egyszerre a lányommal játszani, ne kelljen félbeszakítanom a pontosan kidolgozott játék-forgatókönyvét, hogy a szemébe nézhessek, érezhessem minden rezdülését; végre a kedvesemre is jusson időm, és persze a pocaklakómra is több időm jusson.

Rengeteg minden van még, de már ez is szívet melengető, ahogy leírtam.

Kicsit fellélegzem végre.

Hétfőtől. Remélem.

 …másfél évesen kapott először papírt és ceruzát. Imád rajzolni, festeni, most is ez az egyik legkedvesebb elfoglaltsága. Látszik is, mert napról-napra látványosabb a fejlődés, már nemcsak emberalakokat, hanem házat, napocskát, virágot rajzol, és mindent, amit a fantáziája diktál…

Nem ijed meg a nagy felületektől sem: ezt csomagolópapírra rajzolta, én vagyok, a kistesóval a hasamban…

Ez pedig egy süni

Hableány

Ez nem tudom, hogy ki,de a frizuráján van a lényeg:)

Napocskaaaaaa

Itt készül egy nagy mű:

... mert ma reggel mosolygósan és vidáman ébredt, anya szeretsz?-kérdezte, majd mindenkor szeretsz? – és utána csak mosoly, nekem és az Apjának is, kicsit ölbebújós, reggelizős, majd “mosolyogósan” oviba indulós nap volt

… mert délben, ebéd után lefeküdtünk és hallottam, ahogy suttogja: “Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet; sósat, jó ropogósat, aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz” – és mikor kértem, elmondta hangosan is, majd hozzátette, hogy mondd el Apának is légyszives, hogy örüljön Ő is… És “Anya, angol órán “azértse” csinálom amit a tanárbácsi mond”, és “Anya tényleg szeretnél benézni az ablakon és meglesni, mit csinálok angolórán?”(tényleg ezt mondtam egyszer, és tényleg megöl a kíváncsiság…) Vajon miért ilyen makacs? Imádom…

… mert azt mondja elalvás előtt délután, miközben nevetgélünk: Anya, jó veled lenni, és olyan jó volt reggel mosolyogósan ébredni, szeretnék mindig így ébredni…

… mert esténként leülök az ágya szélére, sokáig mesélünk, beszélgetünk, és úgy alszik el, hogy a fejét a pocakomhoz teszi ” a tesóval alszom el..”

… mert múlófélben a köhögés, és remélem, hogy lesz türelmem kivárni, hogy vége legyen, és tényleg semmi baj nincs

… mert azt is remélem, hogy én is kilábalok a hűlésből és a himlőjárványtól sem kell félnem

… mert minden napért, minden egyes percért hálás vagyok!