Sarolt világa

 Már most így hívjuk… Sarolt is(az Apor, az majdnem olyan, mint az Apa, ugye?)

Jelentése egyes források szerint Apácska, máshol pedig Kicsiny.

Magyar eredetű nemzetségnév.

Sokáig keresgéltünk, olyan nevet akartunk, amelynek van méltósága, erős és határozott hangzása van. Mert hiszek benne kicsit, hogy “nevünkben a sorsunk”.

Felmerült még a Kilián, a Csanád, a Csaba, a Milán(régi kedvencem, de hát erről mindenkinek az AC Milan jut eszébe Apa szerint, és nem is magyar:(, a Lehel(nagyon sokáig majdnem biztos volt, hogy így fogjuk hívni), a Dominik, és a Zsolt.

Végül az Apor mellett döntöttünk, főleg én:)

 Tegnap orvosnál voltam és minden rendben van:)

Kiscsillag szépen fejlődik(naná, hiszen akkorákat rúg, hogy csak ámulok…), 550 gramm és minden rendben van vele. És velem is… annak ellenére, hogy a múlt héten két alkalommal is olyan görcsöket és haskeményedést produkáltam, hogy komolyan meg voltunk ijedve. Igen, ennek is eljött az ideje, úgy látszik, hiszen már a felén jóval túl vagyunk…

A hányingerem néha még jelentkezik(pl. tegnap reggel), most már más gondjaim vannak… nehezen tudok lehajolni, cipőt húzni, Sarolttal kergetőzni, átfordulni az ágyban, felkelni… és mi lesz még ezután, ajaj. De bárcsak ilyen kis panaszaim lennének végig!

A kis családunk náthás, Apa és Sarolt taknyosak, nekem fáj a torkom. A kismanó most kezdett felhagyni köhögéssel és taknyolással, és két napja újra kezdődött. De amúgy jól van, eleven és hangos, mint máskor is. Rajzol, festeget, “szolgáló néni” akitől vásárolni kell folyamatosan, lovazik, főz, vég nélkül ugrál és énekel, legtöbbször az ágy tetején, vagy sikoltozik nagyon hangosan. És tervezget, nagyon hosszú távra, hogy ha majd megszületik a tesója, és mi elmegyünk Apával dolgozni, ők ketten főznek finomakat, “de élőben, Anya, nem játékból”. Igy legyen, Kislányom…