A hányinger ezt a babavárásomat is jellemzi, de nagyon. Reggel hétkor ébredek legkésőbb(hétvégén is…) és már kavarog is a gyomrom és kb. délig olyan gyenge vagyok, hogy alig bírom tartani saját magam. Nagyon-nagyon embert próbáló minden reggel azt érezni, hogy na, végem van, de mégis ki kell bírnom… Néhány falat étel megy le csak délelőtt, pedig éhes vagyok, de pár falat gyümölcs, száraz kenyér v. kifli – ennyit tudok megenni. Aztán délben, ha van lehetőségem, egy tányér forró leves, és ki vagyok cserélve. Amíg eszem. Utána megint enyhe(vagy erősebb) émelygéssel töltöm a napot. Érdekes módon enni mégis tudok, délután és este elég sokat – talán a magnéziumnak köszönhetően.
Ilyeneket olvasok a neten megnyugvásképpen, hogy azok a várandósok, akik hányingerrel küzdenek, kevesebb eséllyel veszítik el a babájukat, valamint életképesebb utódot hoznak a világra. Hogy tulajdonképpen a hányigerrel védi a szervezet a kisbabát. Igy legyen. Ezt ismételgetem magamban a vécé fölött szenvedve minden reggel…
Kíváncsi vagyok, mit hoz a bűvös 12 hét…Sarolttal kb. a hetedik hónaptól ébredtem úgy reggelente(de nem mindig) hogy jé, nincs hányingerem… Azért mégis remélem, hogy most jobb lesz…
A kicsilány naponta beszél a “tesókáról”, “aztán fiú legyen!” parancsolt rám az este…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: