Korai öröm:)))

 Rég nem írtam és nehéz most újrakezdeni…

Sok minden történt azóta, és még ma is úgy érzem, hogy álom az egész… pedig a jelek egyértelműek voltak a kezdettől, de mégsem tudtam elhinni, hogy ilyen hamar megtörténhet, amire vágytam. Az első jel egy pelenkás katalógus volt, amit drága nagyapám nyomott a kezembe “tessék, az újságban volt, félretettem neked”.Kérdőn néztem rá, mert mindjárt egy éve nem használunk pelenkát, és ezt Ő is nagyon jól tudja. Aztán Sarolt kezdett el furán viselkedni. “Kicsi baba vagyok” mondta el naponta többször, ilyenkor itatni kellett, ringatni(cumival a szájában), selypített és nyafogott. De aztán egyik nap olyan kérdést szegezett nekem, hogy nem tudtam megszólalni jó ideig: “Anya miért nincs még egy pocakod? Hogyha két karod van, s két melled?” Elbőgtem magam, erre nem lehet válaszolni…

Aztán azon a napon, amikorra vártam(illetve nem vártam) a menstruációmat, terhességi tesztet vettem, kettőt. Felültem a buszra, a mellettem ülő lány kólát ivott, és én nagyon megkivántam a kólát, és akkor már tudtam, teszt nélkül is…

Másnap reggel a teszt egy olyan halvány második csíkot mutatott, hogy legalább 10 mp-ig kellett nézzem, hogy meglássam. De ott volt! Négy nap múlva a másikat is használtam, és akkor már egyértelmű és látható volt a két csík, és aznap este ott örültünk a fürdőben Sarolttal ketten(ő nem tudta, hogy mi van, de örült), és elmondtuk telefonon Apának, és együtt örültünk és kacagtunk…

Aztán felfáztam, ugyanúgy, mint Sarolttal a hatodik héten, és a nőgyógyászhoz csak három hét múlva volt időpont… Gyógynövényes gyógyszereket szedtem, és percenként tört rám a kétségbeesés, váltotta fel a remény, hogy nem lesz semmi baj… Az egyetlen “vigaszom” a hatodik héttől pontosan érkező reggeli rosszullét volt. Bíztam benne, hogy ez egy jel és jól van a Kiscsillag.

Hétfőn, 18-án volt időpontom a nőgyógyászhoz, és amikor megláttam a monitoron a burokban a kicsi fejecskét, végtag-kezdeményeket és a dobogó kis szívet…. olyan egyszerű és egyértelmű volt minden… az is, hogy a felfázást ki lehet kezelni, és hogy a 12 heti ultrahangon is rendben lesz minden. Persze ma már aggódom kicsit, hogy minden rendben legyen… Ma már 9 hetes, a méretei teljesen megfelelnek a korának, és már mocorog…

Sarolt örült a hírnek, de nem igazán érti, hogy hol fér el a pocakomban egy kisbaba…pedig lerajzoltam neki, hogy milyen pici. De azért foglalkoztatja a dolog, és rendezgeti magában, ma reggel megkérdezte: Anya, hogy fogjuk hívni a Testvéremet?