Leül az ágyra, maga elé néz, és szomorúan mondja: “Apa kell”, de ez már nem követelőzés, csak csendes-szomorkás-nagylányos módja annak, hogy kifejezze a hiányérzetét. Apa, Emil másfél napja elutazott, és mi tagadás, nagyon-nagyon hiányzik. Üres a lakás, az udvar és elképzelni sem tudom, hogyan lehet ezt hosszabb ideig csinálni… pedig régóta tervezünk egy külföldi néhány hónapos munkát Neki, de még nem tudtuk rávenni magunkat. Érthető, hogy miért…
Tegnap este hosszasan mesélt Apának a telefonba és azt kérdezte, milyen ágyban fogsz aludni? És amikor elköszöntek, kifli lett a szája:( Sajnos nem tudjuk, mikor látjuk újra Őt, meddig tart a munka, két hét, talán három, vagy egy hónap? Nagyon várjuk haza…