Sarolt világa

 December végén kezdődött ártatlan kis taknyolással, és mára már ott tartok, hogy fizikailag rosszul vagyok, ha elkezd köhögni, vagy levertebb a szokásosnál. Már a szilvesztert is itthon töltöttük, éppen a betegség miatt, hiszen Sarolt köhögött, folyt az orra, és három hétbe telt, mire azt mondtuk, most már meggyógyult, és vele együtt mi is. És kb egy hónap elteltével újra kezdődött, csak kicsit durvábban, és még most is tart. Valami mocsok vírus kerülget minket ezen a télen, nem volt rég ilyen, sőt mióta gyerekünk van, igazán nem… Most ismét arra ébredtünk egy nap, hogy lázas, és köhög, az orra nem folyt, de annál ijesztőbb volt a köhögés, és a láz, ami egyik éjszaka 40 fokig emelkedett. Kicsi manóm annyira rosszul volt, aludni nem tudott, sírt és dobálta magát. Sajnos a hideg vizes fürdőt nem próbáltam ki, féltem tőle, ki tudja, miért… Pedig biztosan jobb lett volna, mint a gyógyszer! És ahogy kezdett kicsit jobban lenni, már el is hittük magunkat, hogy meggyógyult – amit a gyermekorvos is megerősített – kezdődött a száraz, szűnni nem akaró köhögés, ami szombaton tetőzött. Lándzsás útifű és céklakivonatot tartalmazó köhögéscsillapítót adunk neki, és most már annyit elértünk, hogy a köhögés nem olyan intenzív és most már felszakad a váladék. Láz már nincs, jókedv van, rója a köröket a motorral a nappaliban, és ismét kiabál, sikoltozik:)) Bízom a gyógyulásban, és abban, hogy a hosszú-hosszú tél után jön a tavasz, a napfény, a jókedv, és az új lehetőségek:)

 6 hónapos

Egy éves

Másfél éves

Két éves

Két és fél éves

 …a tökéletes harmóniát, ami Belőlük árad, és betölti az egész lakást, az egész világot számomra. Ahogy játszanak, és beszélnek egymáshoz közben, mint két felnőtt, vagy mint két gyermek. Egyenrangú társak. Már az első pillanattól.

Amikor a kórházban a kezébe adták a fehérbe csomagolt kisbabát, már tudtam. Hogy az első pillanattól kezdve száz százalékig tenni fogja a dolgát. Hogy velem bármi lesz, bármikor, Ő anyja is tud lenni a gyermekünknek. Hazajöttünk és megfürdettük. Ketten. Ő fogta, a keze remegett, de olyan alázattal és szeretettel csinálta, hogy elmondani nem tudom. Aztán néhány hétre “megromlott” a viszonyuk. Este fáradtan jött a munkából, de mégis Vele volt, csakhogy amint kijöttem a szobából legtöbbször sírva fakadt Sarolt. De hamar vége lett ennek is, és egy másik időszak kezdődött. Tíz hónapos volt a kislányunk, amikor az imádott Apa tíz napra elutazott. És egy este, vacsora közben rámutatott a fotójára és azt mondta: Apa. Tisztán, érthetően, de én mégsem hittem. És nem is mondta többet, még jó ideig. De Őt szólította meg először, nem engem. Papa, így mondta, majd később Apa, és a kérdésre(a hülye kérdésre), hogy kiévagy, alig 15 hónaposan azt válaszolta: Apádé! És éjszaka is Őt hívta, Papa, Papa, ült fel az ágyában éjszaka, nekem pedig a szívem szakadt meg. De azért örültem.

Ma már együtt gitároznak, és abban is biztos vagyok, hogy nagyon ügyesen fog focizni, az Apja már most tanítja… De veszekednek is persze, vitatkoznak apróságokon, és egyik sem hagyja a saját igazát… De ahogy összebújnak, megölelik egymást, olyan, mintha az összes csillag nekem ragyogna az égen…

 Ezt terveztük:

Kutyaszánhúzó-versenyt nézni, forró teát inni, beszélgetni, játszani a gyerekekkel, mókázni, kacagni.

Ez lett belőle:

2 felváltva hisztiző-verekedő gyermek, orkán erejű szél, evés semmi(mert a gyermekek nem hagyták), gyors hazajövés.

Ennek ellenére a Gyilkos-tó télen is gyönyörű és a verseny is szórakoztató volt:)))

 Nemsokára két és fél éves. 90 cm és 13,5 kiló. Sűrűsödik a haja, és ezáltal sokkal kislányosabb. Pohárból iszik, nem cumizik és lassan 4 hónapja teljesen szobatiszta. Erős testalkatú és legalább annyira erős akaratú. Egy igazi oroszlán.

Talán van némi elfogultság abban, amit leírtam, de minden szó igaz. Nem tökéletes, de nekem az:) És most a “rosszról” is…

Agresszív néha, és nagyon akaratos. Verekedik, nála nagyobbakkal, és fiúkkal is, sőőt… Erről nem tudjuk leszoktatni, talán majd ősztől az oviban változnak a dolgok… Egy kisfiú(nem írok nevet…) akit nagyon szeret/szeretünk amúgy, kicsikét kisebb nála, és remekül eljátszanak, de egy idő után Sarolt gondol egyet és ráüt/megharapja/feltaszítja. Két perc múlva puszilgatja, simogatja, kínálja étellel stb. Egy másik kisfiúval, akinek ugyanolyan a természete, mint Saroltnak, állandóan verekednek, megállás nélkül, amíg együtt vannak. Tegnap tíz percre náluk hagytam, és még úgy is verekedett, hogy tudta, nem vagyok ott…

A hiszti a másik problémánk. Általában öltözésnél/vetkőzésnél jelentkezik, minden nap… De Apa megjelenik egy pohár vízzel, és a kisördögből angyalka lesz. “Nehogy leöntsél, jó kislány vagyok!”

Amúgy okos és udvarias. Megköszöni az ebédet(de ha kérjük rá, hogy köszönjön meg valamit, na persze…), sok-sok mondókát, verset, mesét tud, és egész nap mondja őket. A képzeletbeli barátok is megvannak, a számuk változó, de minden nap hosszú történeteket mesél a csínytevéseikről, amikben benne vannak az ő rosszaságai is, de sokkal vadabb dolgok is. Lehet, hogy egyszer mindet kipróbálja??

Kezdte megszokni, hogy dolgozni járok. Keres, de amikor hazajövök, nem hisztizik, a nyakamba ugrik “Anya, szeretlek, úgy kerestelek!Mit hoztál?”

Ünnep minden perc, amikor Vele lehetek! Nőjj nagyra egészségben, drága Kislányom!

 Robi, az Ifinapok fotósa készítette Saroltról szept. 26-án, a Lázár-kastély udvarán.

Szerelmes vagyok ebbe a képbe, hiszen az én kislányom természetének nagyrésze benne van. Nem hiába profi fotós készítette, annyira megragadta a képen keresztül nemcsak a külsőt, hanem a belsőt is. Ami látszik… már attól is elolvadok: a hurkás nyakacska, az óriás fekete szemek, és a kócos frizura, amit azért imádok, mert ekkor Apa fésülte(én két napig szinte alig voltam otthon), és ahogy odabújik az apjához, ahol védelmet talál mindig, bármi történjen. De látszik a képen a durcás, dacos Sarolt, aki már lassan egy éve feszegeti a határait, próbálja, hogy mire képes, és hogy mit engedünk neki. A dac, amellyel minden idegent “kitüntet” az első félórában, hogy utána megmutassa a kedves, okos Saroltot, akitől garantáltan mindenki elolvad!