Most az egszer csak magamról, magunkról(mert néha létezik ilyen is…)
Január 23-án vasárnap reggel egy jó kis túrára indultunk a Sipos-kőre(1568m), nekem ez volt az első igazi, szervezett túrám az EKE-vel, és úgy indultam neki, hogy könnyű kis túra lesz, másként el sem indultam volna, lábszárig érő hóban a legelső komoly túrámra. Végül 20 km-t tettünk meg(reggel kilenckor indultunk gyalog, és fél 6-ra értünk vissza a városba, ezalatt kb. félórát pihentünk evéskor), csodás volt, még akkor is, ha néha úgy éreztem, hogy leülök és nem megyek tovább, mert nem bírom. Megettem egy tábla csokit, és nem tudom, de valószínűleg ennek is köszönhetően másnap reggel olyan energikusan ébredtem, hogy szinte vissza sem emlékszem, mikor ébredtem így.
És érdekes volt az is, hogy én, a mindig fázós egy percig sem fáztam(mondjuk, nem is volt időm rá), sőt melegem volt, és még a kesztyű sem kellett:)
Nem éppen utolsó gondolatként illő leírnom, hogy ott volt a férjem is, habár nem kettesben voltunk, mégis jólesett, hogy együtt vagyunk.