Új

 Új esztendő lévén legújabb szokásokról, hóbortokról, hisztikről…

– A legújabb, talán 2 hónapja jelentkezett szokás, a válogatósság. A jó étvágy továbbra is megvan, csak a kisasszony most már nagyon-nagyon megválogatja, hogy mit eszik és mit nem. Persze, igyekszünk ezt kordában tartani amennyire lehet, de nem túl sok sikerrel. Mostanában csak egy nagy csésze kakaót hajlandó reggelizni(nagy ritkán egy kevés vajas kenyérrel), utána nem sokkal két-három mandarin, esetleg kifli, mazsola. A főtt ételekkel kapcsolatban szerencsére nem kivételez annyira, a leveseket kivétel nélkül megeszi, húst egy héten egyszer hajlandó enni, de akkor az egész heti adagot:) A tojás továbbra sem jöhet szóba semmilyen formában, borsó-, paszulyfőzelék szintúgy, a szalámival és a sajtokkal sincs túl jó barátságban mostanában. Az eddigi toplistás savanyú uborka mostoha sorsra jutott, akárcsak a mazsola. A disznóvágásból származó finom házipástétomra, kolbászra rá sem néz, holott a tavaly alig tudtuk leállítani, annyit megevett. Továbbra is kedvenc a bolognai, a és a kukorica-krémleves.

– Nagyon akaratos. Egyre inkább, és erőszakos is. Az utóbbi két hét betegsége méginkább kihozta belőle a legrosszabbat, holott kisebb korában nagyon könnyen és hősiesen tűrte azt a kevés betegséget, amivel szembesült. Most hiszti van, ha bedugul az orra, szinte őrjöng és nem lehet megnyugtatni. Már odáig jutottunk, hogy saját magában okozott kárt, addig dörzsölte a szemeit síráskor, hogy az egyik begyulladt, és az orra kisebesedett a dörzsölés miatt, amitől aztán szuperhiszti volt két napig. Eldöntöttük, hogy ha teljesen rendbejön, komoly nevelés következik:)

– Egyre okosabb, és komoly párbeszédeket lehet vele folytatni, de ennek néha pofázás a neve:) Egy-egy szidásunkra olyan válasza van, hogy az eszünk megáll… De kérdezni is eszméletleneket tud, pl. “Anya, mit csináltatok Apával amikor én még nem voltam?” vagy “amikor te kicsi voltál, belepisiltél a fürdővízbe?”…

– Hihetetlenül gondoskodó! Van két kedvenc babája, Panna és Juliska(Luiska:), őket nap mint nap megfürdeti, eteti, gyógyszert ad nekik, öltözteti, megszidja, hozza-viszi, és olyan kedvesen, becézve szólítgatja, hogy olyankor meglágyul a szívem. Lehet hogy mégiscsak jól csinálunk valamit??