Két új családtaggal bővültünk. Nem, nem születtek gyerekeink(sajnos), Saroltnak van két új képzeletbeli barátja. Valójában sokkal több, mert van néha Acsa, Szolá, de a két legstabilabb a fent említettek.
Mikor megjelentek, nagyon megrémültem, hiszen így kezdődött: “Sosá ott a falon” – elég ijesztően hangzott. Aztán lassan árnyalódott a kép, Sosá olyan dolgokat tett, amit korábban valamelyik családtag, vagy ő, tehát néha én voltam, máskor az apja, vagy a nagymama, dédi stb. Ma már történeteket gyárt. Szó szerint, mint a hollywoodi filmesek. Bármelyik percben megkérdezem, hogy mit csinálnak Ők, már mondja is, vége-hossza nincs a színes sztoriknak, amelyek néha a saját rosszalkodásait vagy élményeit élik újra, de teljesen újak is vannak. Hihetetlen fantázia, és mennyi, mennyi játékosság!
