Sarolt világa

 Most az egszer csak magamról, magunkról(mert néha létezik ilyen is…)

Január 23-án vasárnap reggel egy jó kis túrára indultunk a Sipos-kőre(1568m), nekem ez volt az első igazi, szervezett túrám az EKE-vel, és úgy indultam neki, hogy könnyű kis túra lesz, másként el sem indultam volna, lábszárig érő hóban a legelső komoly túrámra. Végül 20 km-t tettünk meg(reggel kilenckor indultunk gyalog, és fél 6-ra értünk vissza a városba, ezalatt kb. félórát pihentünk evéskor), csodás volt, még akkor is, ha néha úgy éreztem, hogy leülök és nem megyek tovább, mert nem bírom. Megettem egy tábla csokit, és nem tudom, de valószínűleg ennek is köszönhetően másnap reggel olyan energikusan ébredtem, hogy szinte vissza sem emlékszem, mikor ébredtem így.

És érdekes volt az is, hogy én, a mindig fázós egy percig sem fáztam(mondjuk, nem is volt időm rá), sőt melegem volt, és még a kesztyű sem kellett:)

Nem éppen utolsó gondolatként illő leírnom, hogy ott volt a férjem is, habár nem kettesben voltunk, mégis jólesett, hogy együtt vagyunk.

 Új esztendő lévén legújabb szokásokról, hóbortokról, hisztikről…

– A legújabb, talán 2 hónapja jelentkezett szokás, a válogatósság. A jó étvágy továbbra is megvan, csak a kisasszony most már nagyon-nagyon megválogatja, hogy mit eszik és mit nem. Persze, igyekszünk ezt kordában tartani amennyire lehet, de nem túl sok sikerrel. Mostanában csak egy nagy csésze kakaót hajlandó reggelizni(nagy ritkán egy kevés vajas kenyérrel), utána nem sokkal két-három mandarin, esetleg kifli, mazsola. A főtt ételekkel kapcsolatban szerencsére nem kivételez annyira, a leveseket kivétel nélkül megeszi, húst egy héten egyszer hajlandó enni, de akkor az egész heti adagot:) A tojás továbbra sem jöhet szóba semmilyen formában, borsó-, paszulyfőzelék szintúgy, a szalámival és a sajtokkal sincs túl jó barátságban mostanában. Az eddigi toplistás savanyú uborka mostoha sorsra jutott, akárcsak a mazsola. A disznóvágásból származó finom házipástétomra, kolbászra rá sem néz, holott a tavaly alig tudtuk leállítani, annyit megevett. Továbbra is kedvenc a bolognai, a és a kukorica-krémleves.

– Nagyon akaratos. Egyre inkább, és erőszakos is. Az utóbbi két hét betegsége méginkább kihozta belőle a legrosszabbat, holott kisebb korában nagyon könnyen és hősiesen tűrte azt a kevés betegséget, amivel szembesült. Most hiszti van, ha bedugul az orra, szinte őrjöng és nem lehet megnyugtatni. Már odáig jutottunk, hogy saját magában okozott kárt, addig dörzsölte a szemeit síráskor, hogy az egyik begyulladt, és az orra kisebesedett a dörzsölés miatt, amitől aztán szuperhiszti volt két napig. Eldöntöttük, hogy ha teljesen rendbejön, komoly nevelés következik:)

– Egyre okosabb, és komoly párbeszédeket lehet vele folytatni, de ennek néha pofázás a neve:) Egy-egy szidásunkra olyan válasza van, hogy az eszünk megáll… De kérdezni is eszméletleneket tud, pl. “Anya, mit csináltatok Apával amikor én még nem voltam?” vagy “amikor te kicsi voltál, belepisiltél a fürdővízbe?”…

– Hihetetlenül gondoskodó! Van két kedvenc babája, Panna és Juliska(Luiska:), őket nap mint nap megfürdeti, eteti, gyógyszert ad nekik, öltözteti, megszidja, hozza-viszi, és olyan kedvesen, becézve szólítgatja, hogy olyankor meglágyul a szívem. Lehet hogy mégiscsak jól csinálunk valamit??

 Két új családtaggal bővültünk. Nem, nem születtek gyerekeink(sajnos), Saroltnak van két új képzeletbeli barátja. Valójában sokkal több, mert van néha Acsa, Szolá, de a két legstabilabb a fent említettek.

Mikor megjelentek, nagyon megrémültem, hiszen így kezdődött: “Sosá ott a falon” – elég ijesztően hangzott. Aztán lassan árnyalódott a kép, Sosá olyan dolgokat tett, amit korábban valamelyik családtag, vagy ő, tehát néha én voltam, máskor az apja, vagy a nagymama, dédi stb. Ma már történeteket gyárt. Szó szerint, mint a hollywoodi filmesek. Bármelyik percben megkérdezem, hogy mit csinálnak Ők, már mondja is, vége-hossza nincs a színes sztoriknak, amelyek néha a saját rosszalkodásait vagy élményeit élik újra, de teljesen újak is vannak. Hihetetlen fantázia, és mennyi, mennyi játékosság!