“A motorosok is hordnak kesztyűt”

 Eddigi életem legbölcsebb kijelentése volt.

Sarolt egy roppant akaratos, önfejű gyermek. Nehéz lebeszélni arról, amit a fejébe vett. Tavaly télen fejébe vette, hogy neki bizony nem kell kesztyű. És nem felejtette el, most még jobban tiltakozik. Van egyújjas, ötújjas, új nélküli, macis, rózsaszín kislányos, vastag, csíkos, szóval mindenféle kesztyűje de inkább megfagyjon a keze(és meg is fázott jó néhányszor, ijesztően lilák voltak a kezei, amikor a -10 fokban kesztyű nélkül mászkált.

Na de ma…

motorozni támadt kedve. Elővettük a motort és elmentünk a Gólya utcába(Ő nevezte el!) motorozni. Csakhogy a motor hideg, ezért mondtam neki, hogy Minden Motoros kesztyűben motorozik, és itt következett a család nagy motorosainak felsorolása: Levi, Gabi, Ferenc és néha János… Ahogy ezeket a neveket a kiscsaj meghallotta(hiába mágikus nevek, imádott személyek rejtőznek mögöttük) rögtön tartotta csepp dundi kezeit, és felhúztuk a csíkos egyújjast, amit nem mellesleg Jánostól kapott. És motorozást közben kétpercenkénti ellenőrzés: “kesztyűm van, mint a motorosoknak”

Köszi nektek, motorosok!